Vidrákutyás— kutyafajta

Ezek a nagy, lendületes kopók eredetileg vidrára való vadászatra lettek kitenyésztve. Testfelépítésük szinte mindenben a kiváló úszást szolgálja: a durva, vízlepergető szőrzetük segít szárazon maradni, a nagy, úszóhártyás lábaik pedig hatékony evezőként működnek. A széles mellkas és az erőteljes vállak lehetővé teszik, hogy hosszú ideig ússzanak anélkül, hogy gyorsan elfáradnának. Nagy, fekete orruk rendkívül érzékeny, így akár hosszú távolságokon át is képesek követni a víz alatt húzódó szagnyomot. Méretük és erejük pedig ahhoz is elegendő volt, hogy felvegyék a küzdelmet egy éles fogú, karmokkal rendelkező, akár 9 kilós vidrával is.

Ha lehetősége adódik egy otterhound tulajdonosává válni, érdemes megragadni. Ez a világ egyik legritkább és legveszélyeztetettebb kutyafajtája. Nagy termetű, bozontos, élénk és kissé bumfordi társ, aki hamar a család kedvence lesz. Vidám, játékos természetű, és általában szívesen vesz részt mindenben, amit a gazdája, a gyerekek vagy más háziállatok csinálnak.

Az otterhound kölykök lassan fejlődnek, ezért különösen hasznos számukra a korai szocializáció és következetes nevelés. Kiváló szimatával remek nyomkövető, és sok egyedet mentő- és keresőmunkára is képeznek. Szeretetteljes, bohókás kutya, amely igazán jól érzi magát, ha a családi élet középpontjában lehet.

Az 1978-ban betiltott vidravadászat komolyan veszélybe sodorta az Otterhound jövőjét, mert néhány falkát feloszlattak vagy megszüntettek. A fajta azonban nem tűnt el: egy elkötelezett, kis létszámú tenyésztői és rajongói kör továbbra is életben tartotta, gyakran falkakutyás háttérre támaszkodva. Úgy tartják, hogy az őseiben francia és angol kopók vérvonala is szerepel, és megjelenésében valóban van valami nemes, francia kopós jelleg, különösen a fejében és a kifejezésében.

Az Otterhound eredeti munkájához kiválóan alkalmazkodott: időjárásálló, sűrű kettős szőrzete zsíros tapintású, és gyakran erőteljes szagú is. Hártyás lábai, jól fejlett orrnyílásai és rendkívüli szimatképessége mind azt szolgálták, hogy hatékonyan követhesse a vízi zsákmány nyomát.

A középkori Angliában a folyókban és a halastavakban élő vidrák nagy számban pusztították a halállományt. Ennek védelmére vidéki földbirtokosok és még uralkodók is tartottak Vidrakopó falka kutyákat. A vidra vadászata sosem vált annyira népszerűvé, mint a rókavadászat, de a tavaszi és nyári hónapokban jó elfoglaltságot adott azoknak az úriembereknek, akik az őszi vadászidényt várták. A falkák annyira hatékonyak voltak, hogy a folyami vidrák csaknem kipusztultak, ezért a vadászatukat végül betiltották.

A középkori Angliában a vidrák nagy számban éltek a folyókban és a halastavakban, ahol jelentős kárt okoztak az értékes halállományban. Ennek megóvására vidéki földbirtokosok, sőt uralkodók is tartottak vidra-vadász csapatokat. Bár a vidravadás sosem volt olyan népszerű, mint az arisztokrácia kedvelt rókavadászata, mégis jó elfoglaltságot adott a tavaszi és nyári hónapokban azoknak, akik az őszi vadászidényt várták. Ezek a kutyák annyira eredményesek voltak, hogy a folyami vidrák szinte kipusztultak, ezért a vadászatukat végül betiltották.

Az Otterhound fajtaszabványa azt írja le, milyen küllemű, viselkedésű és felépítésű kutya tekinthető ideálisnak ennél a fajtánál. A hangsúly mindig az egészségen, a szilárd testfelépítésen és a funkción van: egy jó Otterhoundnak nemcsak szépnek, hanem munkára alkalmasnak is kell lennie. A túlzásba vitt vagy az egészséget, a mozgást, illetve a jó közérzetet rontó jegyek nem kívánatosak. Ha egy tulajdonság kifejezetten elfogadhatatlan, az nem lehet előny a bírálat során.

Az Otterhound nagy termetű, egyenes lábú, erős felépítésű, durva szőrű kopó, tekintélyt sugárzó fejjel és hosszú, laza, nagy ívű mozgással. Jellegzetes a kettős, érdes szőrzet és a nagy mancsok. Mozgásában szabadnak és könnyednek kell lennie. Eredetileg hosszú, egész napos vízi munkára tenyésztették, de szárazföldön is képes lendületes vágtára. Természete barátságos, kiegyensúlyozott; az agresszió és az idegesség nem elfogadható.

A fej tiszta vonalú és feltűnő, inkább mély, mint széles. Az arcorri rész erős és mély, széles orrtükörrel és tág orrnyílásokkal. A koponyarész enyhén domború, de nem durva vagy túlzott, a stop határozott, de nem éles. A kifejezés nyílt és jóindulatú, ráncoltság vagy homloki kidudorodás nem kívánatos. A pofa erős, a fej szinte teljes egészét durva szőr fedi, amely bajuszt és szakállat alkot.

A szem intelligens kifejezésű, közepesen mélyen ülő. A szemhéjszél pigmentációja és a szem színe a szőrszíntől függően változhat; például a kék-cser színváltozatnál mogyoróbarna szem is előfordulhat. A sárga szem hátrányos.

A fülek a fajta egyik legkülönlegesebb jegyei: hosszúak, lelógók, a szem külső sarkának magasságában tűzöttek, és előrehúzva könnyen elérik az orr végét. Jellemző rajtuk a sajátos redő, illetve befelé forduló él, amelynek meg kell maradnia. Szőrrel jól fedettek és rojtozottak.

Az állkapcsok erősek, a fogazat nagy és szabályos, ollós harapással. A nyak hosszú és erőteljes, szépen illeszkedik a jól fekvő lapockákhoz. Enyhe lebernyeg megengedett. Az elülső végtagok erősen csontozottak, egyenesek, a csüd erős és enyhén ruganyos. A mellkas mély, jól ívelt bordákkal, amelyek kellő teret adnak a szívnek és a tüdőnek. A hát egyenes és széles, az ágyék rövid és erős.

A hátulsó rész nagyon izmos és erőteljes, mérsékelt szögelésekkel. A csánkok mélyen helyezkednek el, sem be-, sem kifelé nem fordulnak. A combok és az alsó combok erősen izmoltak. Nyugodt állásban a hátulsó lábak csánktól a talajig merőlegesek.

A mancsok nagyok, kerekek, jól zártak, vastag párnázottságúak. A mellső mancsokhoz képest a hátsók csak valamivel kisebbek. A lábujjak között jól látható az úszóhártya, ami fontos fajtajelleg.

A farok magasan tűzött, figyelő vagy mozgó állapotban emelt, de soha nem kunkorodik a hát fölé. Nyugalomban lelóghat. Tövénél vastag, a vége felé elvékonyodik, a csánkig ér, és egyenes vagy enyhén ívelt tartású. Az alsó oldalon hosszabb, dúsabb szőrzet található.

Mozgása járásban laza, kissé tétova benyomású lehet, de ügetésbe váltva azonnal hosszú, szabad, erőteljes és kitartó mozgást mutat. Vágtája sima és kivételesen nagy távolságot fed le.

A szőrzet 4–8 cm hosszú, tömött, durva, érdes és vízlepergető, de nem drótszerű. Tört, kissé egyenetlen hatású. A fejen és az alsó lábakon a puhább szőr természetes. Az aljszőrzet látható, és enyhe olajos tapintás is előfordulhat. Kiállításon nem szabad nyírtnak vagy mesterkéltnek látszania; a természetes megjelenés a kívánatos.

A színválaszték széles: megengedettek az egyszínű, grizzle, homokszínű, vörös, búzaszínű és kék árnyalatok, ezeknél kis fehér jegyek előfordulhatnak a fejen, mellkason, lábakon és a farok végén. A fehér kutyáknál enyhe citrom-, kék- vagy borzfoltos jelölések is előfordulhatnak. Elfogadott még a fekete-cser, kék-cser, fekete-krém, valamint az alkalmi májszínű, cseres és máj-fehér változat. A pigmentnek összhangban kell lennie a szőrszínnel, bár nem feltétlenül kell teljesen beleolvadnia abba. Megengedett például a barna orrtükör és szemhéjszél egy cser színű kutyánál. Enyhén pillangós orr is elfogadható. Minden egyéb szín vagy színkombináció, például a máj-fehér, illetve az olyan kutya, amelynek fehér testén jól elkülönülő fekete és cser foltok vannak, nem kívánatos.

A kanok marmagassága hozzávetőleg 69 cm, a szukáké körülbelül 61 cm. Az előírástól való bármilyen eltérést hibának kell tekinteni, és a hiba súlyossága annak mértékétől, valamint az egészségre és a jólétre gyakorolt hatásától függ. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük a herezacskóban.

A fajtaszabvány a kívánatos ideált mutatja meg, de az egyes kutyák eltérhetnek a megadott méretektől. A kölykök lehetnek valamivel kisebbek vagy nagyobbak is az iránymutatásban szereplő értékeknél.

Az vidravadász kopó színeire nincs külön, hivatalosan vezetett színregisztrációs lehetőség. A fajtastandardban elfogadott, hagyományos színek közé tartozik a fekete és kék, fekete és cser, szürkésbarna és fehér, májszín és cser, tarka, vörös, szürkésbarna és fehér, valamint a fekete-fehér.

Előfordulhatnak más színek is, de ha egy kölyök olyan árnyalatú, amely nem szerepel az elfogadott vagy a nem fajtastandard szerinti listán, azt külön kellene egyeztetni a fajta iránti szakmai szervezetekkel, hogy helyesen lehessen besorolni.

Fontos, hogy a szín csak egy szempont. Kölyök vagy felnőtt kutya választásakor mindig az egészség és a temperamentum legyen az első, ne a bunda színe.