Grand Basset Griffon Vendéen— kutyafajta

Először érdemes a nevével kezdeni: a Grand Basset Griffon Vendéen nagyjából annyit tesz, hogy „nagy, alacsony, bozontos vendée-i kutya”. A megjelenése igazán jellegzetes: kedves tekintet, hosszú fülek, durva, bozontos szőrzet, valamint bajuszt, szakállt és dús szemöldököt idéző arcszőrzet ad neki kissé régies, franciásan sármos külsőt.

A barátságos, bohókás megjelenés mögött azonban erős, strapabíró vadászkutya rejlik. Testfelépítése hosszabb, mint amilyen magas, mégis meglepően gyors, mozgékony és könnyed léptű. Kitartása, bátorsága és terepen mutatott állóképessége régóta a fajta egyik legfontosabb erénye.

A Grand Basset Griffon Vendéen neve nagyjából azt jelenti: „nagy, alacsony, bozontos vendée-i kutya”. Francia eredetű nevét körülbelül így ejtik: „grán bá-szé grifon vondéen”. Megjelenése igazán jellegzetes: kedves tekintet, hosszú fülek, durvább tapintású, bozontos szőrzet, valamint bajusz, szakáll és dús szemöldök adja meg neki azt a barátságos, kissé bohém francia karaktert. A bájos külső mögött azonban erős, strapabíró, munkára termett kutya áll. Teste hosszabb, mint amilyen magas, mégis meglepően gyors, könnyed mozgású és kitartó. Vadászkutyaként bátorságáról, állóképességéről és elszántságáról vált ismertté.

A Grand Basset Griffon Vendéen a basset típusú kutyák legmagasabb termetű tagja. Hosszú, arányos testfelépítése van: viszonylag hosszú lábai, megnyúlt törzse, hosszú fülei és nemes tartású feje teszik igazán jellegzetessé. Szőrzete durva tapintású, és összességében természetes, kissé rusztikus megjelenést kell mutatnia. Eredetileg nyulak és mezei nyulak vadászatára tenyésztették.

A vendée-i griffon kopók története több mint 400 évre nyúlik vissza. Ez idő alatt alakultak ki azok a durva, bozontos szőrű francia vadászkutyák, amelyek közé a Grand Basset Griffon Vendéen is tartozik.

A francia kopófajták fejlődését erősen meghatározta, milyen terepen és milyen vadászati feladatokra használták őket. Vendée vidéke sűrű bozótosairól, tüskés növényzetéről és köves, nehezen járható talajáról ismert. Ilyen környezetben olyan kutyára volt szükség, amely kitartó, erős felépítésű, önállóan dolgozik, és szőrzete védelmet nyújt a szederindák, ágak és bozót ellen.

A fajta alakulásában az is szerepet játszott, hogy sok vadász nem lóháton követte a kutyákat, hanem gyalog. Számukra előnyösebb volt egy lassabb, rövidebb lábú kopó, amellyel könnyebben tudtak lépést tartani. A szelekció során így fokozatosan kialakult egy alacsonyabb testfelépítésű, de továbbra is erős és állhatatos vadászkutya.

A 19. század végére a Basset Griffon Vendéen már jól felismerhető típussá vált a francia basset jellegű kopók között: rövidebb lábai mellett megőrizte a vendée-i griffonokra jellemző szívósságot és bozontos, időjárásálló szőrzetet. A 20. század elején a tenyésztők két méretváltozatot különítettek el: a nagyobb Grand Basset Griffon Vendéent és a kisebb Petit Basset Griffon Vendéent. Az 1950-es évekre a Grand önálló fajtaleírást kapott, bár a két változat közötti keresztezést csak 1977-ben szüntették meg teljesen.

Az amerikai bulldog gyökerei az Egyesült Államok déli vidékeihez kötődnek. Ősei azok a munkabuldogok voltak, amelyeket európai telepesek vittek magukkal Észak-Amerikába. Ezeket a kutyákat elsősorban farmokon használták: segítettek a jószág terelésében és őrzésében, védték a birtokot, valamint a gazdájuk mellett dolgoztak a mindennapi feladatokban.

A fajta különösen értékes volt a vidéki gazdaságokban, mert erős, kitartó és bátor kutyaként sokféle munkára alkalmasnak bizonyult. A 20. század közepére azonban számuk jelentősen megfogyatkozott, ahogy a mezőgazdasági életmód és a munkakutyák szerepe átalakult. Elkötelezett tenyésztők és fajtarajongók munkájának köszönhetően az amerikai bulldog fennmaradt, és fokozatosan ismét ismertté vált.

Ma az amerikai bulldogot sokan családi társként tartják, de múltja ma is jól látszik benne: határozott, erős felépítésű, éber és gazdájához nagyon ragaszkodó kutya. Megfelelő neveléssel, korai szocializációval és elegendő mozgással hűséges, magabiztos és szeretetteljes társ lehet.

A Grand Basset Griffon Vendéen fajtaszabványa azt írja le, milyen legyen az ideális megjelenés, viselkedés és felépítés, hogy a kutya eredeti feladatára alkalmas maradjon. A legfontosabb az egészséges, arányos testfelépítés és a természetes, túlzásmentes küllem. A kívánatos jegyeknek mindig mértékkel kell megjelenniük: ami túlzó, az ronthatja a kutya jólétét vagy használhatóságát. A nem elfogadható szín- vagy alaktulajdonságok nem részesülhetnek elismerésben.

Általános benyomásában ez egy közepes termetű, durva szőrű, jól kiegyensúlyozott kopó. A marmagasságához képest kissé hosszabb testű, egyenes mellső lábakkal. Tekintete barátságos, értelmes, megjelenése nemes. Erős, aktív és bátor vadászkutya, nagy állóképességgel és jól hallható hanggal. Természete derűs és nyitott. Önálló, olykor makacs is lehet, de következetes, határozott vezetéssel együttműködő.

Feje büszkén hordott, nemes benyomást kelt. A koponya enyhén domború, hosszúkás és nem túl széles, szem alatt jól metszett. A nyakszirtcsont hangsúlyos, a stop határozott. A fang a végén szögletes, és érezhetően hosszabb, mint a stop és a nyakszirtcsont közti rész. Az orrnyereg enyhén kosorrú lehet. Az orr nagy, jól fejlett, tág orrlyukakkal; egyszínű. Általában fekete, kivéve a fehér-citrom és fehér-narancs színváltozatokat, ahol a barna elfogadható. Az ajkak fejlettek, csak éppen takarják az alsó állkapcsot, és a fang elejének szögletes formát adnak. Az arcon bőséges hosszú szőr alkot szakállt és bajuszt.

A szem nagy, sötét és ovális, fehér nem látszik körülötte. Kifejezése barátságos és értelmes, a szemhéjszél nem látható. A hosszú szemöldök előre dől, de nem takarja a szemet. A fülek finomak, keskenyek és rugalmasak, hosszú szőr borítja őket. Befelé hajlanak, ovális végződésűek, és egészen a fejtető alacsonyan tűzött pontjáról indulva nagyjából az orrhegyen túl érnek.

Az állkapcsok erősek, szabályos, teljes ollós harapással. A nyak hosszú és erős, jól illeszkedik a lapockákhoz, tövénél kissé vastagabb, lebernyeg nélkül. A vállak jól fekvőek, tiszták; a könyökök a testhez simulnak, nem fordulnak kifelé. A mellső lábak egyenesek, erősek és jó csontozatúak. A csüd feszes és enyhén lejtős, a csüdben kifelé hajlás különösen nem kívánatos.

A törzs hosszú, de nem túlzott, a hátvonal feszes és vízszintes. Az ágyék enyhén emelkedő, izmos. A mellkas elöl jól fejlett, széles és mély. A bordák mérsékelten íveltek, jól hátranyúlók, a könyökig mélyen érnek. Az oldalak viszonylag mélyek, a has nem húzott fel.

A hátulsó testfél erős, izmos és jó csontozatú, a térdszögletek mérsékeltek. A combok erősen izmoltak, jól elkülönülő másodcombbal. A csánkok sem befelé, sem kifelé nem fordulnak. A mancsok nagyok, szorosan zártak, kemény, erős talppárnákkal és rövid, erős karmokkal.

A farok elég hosszú, magasan tűzött, tövén vastag, fokozatosan elkeskenyedő, gazdagon szőrözött. Büszkén hordott, szablyaszerűen vagy enyhén ívelten viselt; nem hajolhat túlságosan a hát fölé, és a vége sem görbülhet fel.

Mozgása szabad, lendületes és határozott. Elöl egyenes, jó előrenyúlással, hátul könnyed és rugalmas, a csánkok nem fordulnak sem befelé, sem kifelé.

A szőrzet durva tapintású, közepes hosszúságú, sima szerkezetű, soha nem selymes és nem gyapjas. A zászlók nem lehetnek túlzottan dúsak, az aljszőrzet viszont sűrű. A szőrzet rendezhető, de a túlzott igazítás vagy formázás elbírálásnál hátrányt jelent.

A szín fehér, bármilyen citrom, narancs, sable, deres vagy fekete jegyek kombinációjával, illetve trikolór. Minden más szín vagy színkombináció nem elfogadható.

A marmagasság kanoknál 40–44 cm, szukáknál 39–43 cm. 1 cm-rel nagyobb vagy kisebb eltérés még megengedhető.

Minden eltérés hibának számít, és annak megítélése attól függ, mennyire tér el az ideálistól, illetve milyen hatással van a kutya egészségére és jólétére. A kanoknál két, láthatóan normálisan fejlett, teljesen leszállt here szükséges.

A leendő kölyökvásárlóknak fontos tudniuk, hogy a szabványban szereplő méretek az ideális típust írják le, de az egyes kutyák ettől kissé eltérhetnek. A tényleges testmagasság és súly egyedenként változhat.

A Grand Basset Griffon Vendéen fajtánál a fajtastandard által elfogadott színek közé tartozik a sötét cserbarna-fehér, a grizzle-fehér, a citromsárga-fehér, a narancs-fehér, a cser-fehér és a trikolór.

Előfordulhatnak ettől eltérő árnyalatok is, de ezeket általában nem tekintik fajtastandard szerinti színnek. Ha egy kutya színe nem illik a megszokott kategóriákba, érdemes szakértővel egyeztetni a pontos megnevezésről.

A szín fontos szempont lehet a választásnál, de soha ne ez legyen az elsődleges. Mindig a kutya egészsége, természete és a fajta jellemzői számítsanak leginkább.