Basset Hound— kutyafajta

A Basset Hound marmagassága általában nem haladja meg a 36 centimétert, mégis meglepően erős és kitartó kutya. Nehéz csontozata, izmos, rövid lábai és nagy mancsai miatt sokkal „nagyobb kutyásabb” benyomást kelt, mint amit a magassága sugallna.

Jellegzetes külsejét a nagy, boltozatos fej, a rendkívül hosszú, bársonyos tapintású fülek, a szomorkás tekintet és a ráncos homlok adja. Ezek együtt kissé mélabús, mégis kedves, bohókás arckifejezést kölcsönöznek neki. Testfelépítése inkább a hosszú távú, kitartó munkára alkalmas, nem a gyorsaságra; mozgása nyugodt, megfontolt, mégis könnyed.

A Basset Hound kiváló szaglásáról híres. Orrának pontossága a kutyák között kiemelkedő, és nyomkövetés közben különösen elszánt tud lenni. Otthon általában szelíd, kellemes természetű és jól alkalmazkodó társ, de ha szagot fog, makaccsá válhat. Hangja mély, erőteljes és messzire hallatszik. Bár szeretetét nem mindig túláradó módon mutatja ki, családjához hűségesen és ragaszkodóan kötődik.

A Basset Houndot sokan hosszú, lelógó füleiről ismerik fel, de igazán a kedves természete teszi különlegessé. Családjával gyengéd, szeretetteljes és nyugodt, ugyanakkor a terepen ügyes, kitartó vadászkutya. Rendkívül fejlett szaglása van, ezért ha érdekes illatot talál, szívesen követi azt akár hosszabb ideig is.

Egy Basset Hound kölyök örömmel tart veled kiadós sétákra, ahol nyugodtan szimatolhat és felfedezheti a környezet új illatait. Türelmes, kiegyensúlyozott és barátságos természete miatt remek választás lehet családi kutyának.

Bár francia gyökerekkel rendelkezik, a Basset Hound mai formája Angliában alakult ki. Az 1860-as évektől kezdve francia kopófajtákat hoztak be Angliába, főként Artois és Normandia vidékeiről, és az 1870-es években Everett Millais nagy szerepet játszott a fajta mai típusának kialakításában. Az általa importált Model nevű kutya fontos alapja lett a jellegzetes angol Basset Houndnak, amelyet Millais Beagle és Bloodhound vérvonalak felhasználásával tovább finomított. 1884-ben megalapították a Basset Hound Clubot a fajta népszerűsítésére és fejlesztésére, támogatói között pedig Alexandra királyné is ott volt, aki Sandringhamben tartott Basset Houndokat.

Ma a fajta kedvelt családi kutya és kiállítási eb, eredetileg azonban azért tenyésztették ki, hogy gyalogosan vadásszon kisebb vadra. Alacsony testfelépítése és kiváló szimata miatt remekül dolgozott a földön, hosszú fülei segítettek a szagok megtartásában, laza, rugalmas bőre pedig védelmet nyújtott, amikor sűrű aljnövényzetben haladt. Ezeknek a hasznos tulajdonságoknak ma is meg kell maradniuk mértékletes formában, hogy a fajta megőrizze azt az erőt, egészséges felépítést és hasmagasságot, amely egykor a munkájához szükséges volt.

A Basset Hound eredete Franciaországhoz és Belgiumhoz kötődik; a „basset” szó franciául annyit jelent, hogy „alacsony”. Úgy tartják, hogy a Szent Hubert-apátság szerzetesei régebbi francia kopófajták vonalainak keresztezésével alakítottak ki egy rövid lábú, kiváló szimatú vadászkutyát. Olyan ebre volt szükség, amely a nehezebb terepen is kitartóan halad, miközben a vadász gyalog követi, főként nyúl és szarvas nyomában. Pontos szaglása és rendíthetetlen kitartása miatt a Basset Hound hamar kedveltté vált a francia nemesség körében, ahol a vadászat fontos része volt a mindennapoknak.

A Basset Hound eredete Franciaországba nyúlik vissza, ahol szerzetesek különféle kopókat tenyésztettek össze, hogy egy alacsony testfelépítésű, kitartó vadászkutyát hozzanak létre. Feladata elsősorban a nyulak és a szarvasok nyomának követése volt. Kivételes szaglása és rendíthetetlen kitartása miatt hamar kedveltté vált a francia nemesség körében, különösen azoknál, akik nagy birtokaikon vadásztak. A fajta Amerikába is korán eljutott: Lafayette márki egy falkányi Basset Houndot ajándékozott barátjának, George Washingtonnak.

A Basset Hound fajtaszabványa azt az ideális képet írja le, amelyhez a tenyésztők és a bírók igazodnak: milyen legyen a kutya külleme, viselkedése és működőképessége. Ennél a fajtánál különösen fontos az egészséges, arányos felépítés, mert eredetileg munkakutya volt, amelynek kitartóan kellett nyomot követnie. Minden eltúlzott vagy az egészséget, a terhelhetőséget, illetve a jólétet rontó vonás kerülendő. Ha egy tulajdonság a fajtában elfogadhatatlannak számít, azt nem szabad előnyben részesíteni.

A Basset Hound rövid lábú, de erős csontozatú, jelentős testű kopó. Összképe kiegyensúlyozott, minőségi, és láthatóan alkalmas a feladatára: erős, aktív, és hosszú távon is bírja a munkát a terepen. Ősi eredetű, rendkívül kitartó szimatkutya, amely falkában dolgozva is jól teljesít, és jellegzetes, mély, zengő hangja van. Természete nyugodt, soha nem lehet agresszív vagy félénk, és általában ragaszkodó.

A feje enyhén domború, jól kirajzolódó tarkónyúlvánnyal és mérsékelt szélességgel. A pofa száraz benyomású, nem hegyes. A felső pofa vonala közel párhuzamos a stop és a tarkó közötti vonallal, és nem lehet sokkal hosszabb annál. A homlok és a szemek környékén lehet némi ráncoltság, de a fej bőre legyen rugalmas. Az ajkaknak erősen fedniük kell az alsó ajkat. Az orr teljesen fekete, világosabb színű egyedeknél barna vagy májszínű is lehet, az orrlyukak pedig legyenek nagyok és nyitottak.

A szemek rombusz alakúak, nem lehetnek se kidülledők, se mélyen ülők. Sötétek az ideálisak, világos színű kutyáknál középbarnáig árnyalódhatnak. A kifejezés nyugodt és komoly. A világos vagy sárga szem nem kívánatos. A fülek alacsonyan tűzöttek, hosszúak, nagyon puhák, finom, bársonyos tapintásúak, és szorosan befelé kunkorodnak. Csak kissé nyúlhatnak túl a jól formált pofavégen.

Az állkapocs erős, szabályos és teljes ollós harapással. A nyak izmos, enyhén ívelt és viszonylag hosszú, látható, de nem túlzott lebernyeggel. Az elülső testrész erős: a lapockák jól hátranyúlnak, a vállak nem nehezek, a felkar a lapockához arányosan illeszkedik, a mellső lábak pedig rövidek, erősek és jó csontozatúak. A könyökök a testhez simulnak. Néhány bőrredő megengedett az alsó lábszáron, de soha nem lehet túlzott. A mellső lábaknak nem szabad befelé dőlniük vagy egymást érinteniük mozgásban vagy állásban.

A test hosszú és mély, a mellcsont hangsúlyos, de a mellkas nem lehet sem keskeny, sem túl mély. Fontos, hogy a kutya alja elég magasan legyen a talajhoz képest ahhoz, hogy szabadon mozoghasson különféle terepen. A bordák jól íveltek és hátranyúlnak. A hát viszonylag széles és egyenes, a mar és a far nagyjából azonos magasságban van, a derék azonban kissé ívelhet. Az ágyék- és hátvonalszakasz nem lehet túl hosszú.

A hátulsó test erősen izmolt, oldalról és hátulról is határozott benyomást kelt. A térd jól szögelt, a csánkok mélyen helyezkednek el és enyhén hajlottak. Hátul sem befelé, sem kifelé nem fordulhatnak. A bőrön itt is lehet némi redő, de csak mérsékelt mértékben.

A mancsok nagyok, jól zártak és párnázottak. Az elülső mancsok enyhén kifelé fordulhatnak, de a kutya állása minden esetben legyen szabályos, a testsúly egyenletesen oszoljon el. A farok erősen tűzött, elég hosszú, tövén erős, majd elvékonyodó. Mozgás közben magasra hordja, enyhe kard alakban görbítve, de soha nem kunkorítva vagy vidáman felcsapva.

A mozgásnak simának, erőteljesnek és könnyednek kell lennie. Az elülső lábak messzire nyúlnak előre, a hátulsók erőteljes tolóerőt adnak, és a kutya elöl-hátul egyenes vonalban mozog. A csánkoknak és térdeknek rugalmasan kell dolgozniuk, a lábujjak nem húzódhatnak a földön.

A szőrzet rövid, sima, sűrű és nem lehet túl finom tapintású. A kutya egész vonala tiszta, zászlózás nélkül. Hosszú, puha szőr vagy tollazottság nem kívánatos. A bőr legyen rugalmas és jól nyúló, minden eltúlzás nélkül.

A leggyakoribb szín a fekete-fehér-cser, vagyis háromszínű változat, illetve a citromfehér kétszínű, de minden elfogadott kopószín megengedett. Más szín vagy színkombináció nem elfogadható.

A marmagasság általában 33–38 cm.

Az ettől való minden eltérés hibának számít, és azt kell mérlegelni, mennyire befolyásolja a kutya egészségét és jólétét. A kanoknak két, láthatóan szabályos, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük.

Fontos tudni, hogy a fajtaleírás az ideális Basset Houndot mutatja be, de az egyes kutyák mérete ettől kissé eltérhet. Előfordulhat, hogy egy kutya nagyobb vagy kisebb a megadott tartománynál.

A basset houndnál a fajta standardjában elfogadott, megszokott színek közé tartozik a citromfehér, a vörösfehér, a fakóbarna fehérrel, valamint a trikolór.

Előfordulhatnak más színek is, de ezek nem minden esetben számítanak a fajta standardjának megfelelőnek. Ilyenkor érdemes körültekintően eljárni, és szükség esetén szakmai segítséget kérni a helyes színmegjelöléshez.

Fontos tudni, hogy a szín csak egy szempont a választásnál. Mindig az egészség és a temperamentum legyen az első, amikor kölyök vagy felnőtt kutya mellett döntesz.