Eurázsiai juhászkutya— kutyafajta

Az eurasier sokféle, mutatós színváltozatban előfordul. A májszín, a teljesen fehér szőrzet és a szabálytalan fehér foltok kivételével számos szőrszín jellemző lehet rá. Nyelve lehet lilás, rózsaszín vagy foltos. Az arcon megjelenhet sötétebb maszk, de világosabb, úgynevezett fordított maszk is.

Természetét tekintve az eurasier nyugodt, kiegyensúlyozott, szelíd és szeretetteljes kutya. Intelligens, magabiztos, és általában szoros kapcsolatot alakít ki a családjával.

Az eurázsiai közepes termetű kutya, dús, középhosszú szőrzettel, amely sokféle színben előfordulhat. Nyugodt, kiegyensúlyozott és magabiztos természetű, családjához erősen kötődik, az idegenekkel szemben viszont általában tartózkodó.

Ez a fajta akkor érzi jól magát, ha szoros kapcsolatban élhet a családjával. Nem való kennelben tartásra, és nem alkalmas arra sem, hogy kikötve, a kert végében éljen. Szeret a gazdái közelében lenni, és a mindennapi családi élet részévé válni.

Megjelenése változatos és különleges. Szőrzete számos árnyalatú lehet, kivéve a májszínt, a teljesen fehéret és a szabálytalan fehér foltokat. Nyelve lehet rózsaszín, lilás vagy foltos, arcorri része pedig lehet sötét maszkkal fedett, illetve világosabb, úgynevezett fordított maszkkal is.

Az eurázsiai általában kedves, gyengéd, értelmes és szeretetteljes kutya. Jól illik olyan gazdákhoz, akik nyugodt, hűséges, családcentrikus társat keresnek.

Az 1950-es években egy német egyetemi tanár, Julius Wipfel tenyésztési programba kezdett azzal a céllal, hogy létrehozza az ideális spitz típusú kutyát. Ehhez a Csau-csau és a német farkaspiszke keresztezését használta, majd az első ilyen almok utódait később szamojéddal is párosította, hogy a fajta külleme és jellege egységesebb legyen. Mivel a tenyésztési munka során európai és ázsiai eredetű kutyákat egyaránt felhasznált, a fajtának az „Eurasier” nevet adta. Az eurázsiai spitzek közé tartozó Eurasier ma különösen hazájában népszerű társas kutya. A fajta a 20. század második felében vált hivatalosan elismertté.

Az Eurasier története Németországban kezdődött, Julius Wipfel munkájával. Wipfel egy intelligens, önálló, fekete, spitz jellegű kutya utódját szerette volna megalkotni: olyan fajtát képzelt el, amely egyszerre őrzi a kutyák ősére, a farkasra emlékeztető alkalmazkodóképességet és társas viselkedést, ugyanakkor megbízható, szeretetteljes családi társ.

Más elkötelezett tenyésztőkkel együtt szigorú tenyésztési terv alapján kezdte meg a fajta kialakítását. Az első almok a Chow Chow és a Wolfspitz keresztezéséből születtek, ezeket kezdetben „Wolf-Chow” néven emlegették. Később, 1972-ben szamojédot is bevontak a tenyésztésbe, hogy erősítsék a barátságos, kedves természetet.

Az így kialakuló kutyák az „Eurasier” nevet kapták, utalva a fajta európai és ázsiai eredetére. A fajtát 1973-ban hivatalosan is elismerték, a fajtaleírást pedig 1994-ben átdolgozták.

Az Eurasier története Németországban kezdődött Julius Wipfel munkájával. Wipfel egy intelligens, önálló, fekete, spitz jellegű kutya utódját kereste, és olyan fajtát szeretett volna kialakítani, amely egyesíti a farkas alkalmazkodóképességét és társas viselkedését egy kedves, családbarát kutya természetével.

Más kutyabarátokkal együtt hosszú és tudatos tenyésztési programba kezdett. A gondosan megtervezett párosítások első eredményei a „Wolf-Chow” kölykök voltak, amelyek a Chow Chow és a Wolfspitz keresztezéséből születtek. Később, 1972-ben szamojédet is bevontak a tenyésztésbe, hogy erősítsék a fajta barátságos, kiegyensúlyozott jellegét.

Az utódokat Eurasiernek nevezték el, utalva a fajta európai és ázsiai gyökereire. A fajtát 1973-ban hivatalosan is elismerték, a fajtaleírást pedig 1994-ben átdolgozták.

Az Eurázsier közepes termetű, spitz típusú kutya, amely kiegyensúlyozott felépítéséről és változatos színeiről ismert. Teste enyhén hosszabb, mint amilyen magas, összhatása harmonikus és jól arányos. A fajtaszabvány célja, hogy leírja az ideális küllemet, viselkedést és működőképességet, miközben kiemelten fontos az egészség, a terhelhetőség és az általános jó közérzet megőrzése. Mindaz, ami a kutya egészségét vagy életminőségét rontja, kerülendő.

Az Eurázsier egyik legfontosabb jellemzője a családjához való erős kötődés. Nyugodt, magabiztos és kiegyensúlyozott természetű, idegenekkel szemben inkább tartózkodó, de nem mutat agressziót. Általában érzékeny, figyelmes társ, amely leginkább a közeli embereivel érzi jól magát.

Feje felülről és oldalról nézve ék alakú. A koponya mérsékelt szélességű és lapos, a homlokon jól látható barázda lehet, a tarkó enyhén hangsúlyos. A stop alig kifejezett, az orrhát és a koponya nagyjából párhuzamos síkban fut. Az orr közepes méretű és fekete. Szemei sötétek, oválisak, kissé ferde állásúak, nem ülnek mélyen, de nem is domborúak. A szemhéjszélek jól záródnak, fekete pigmentációval.

Fülei közepes méretűek, háromszög alakúak, kissé lekerekített csúccsal, felálló hordásúak. A két fül közötti távolság nagyjából egy fül alapjának szélességével egyezik meg. Az arcorri rész fokozatosan keskenyedik, nem durva, de nem is túl hegyes. Az ajkak feszesek, fekete pigmentáltak, az állkapocs erős és széles. Harapása szabályos, lehet ollós vagy fogó jellegű.

Nyaka jól illesztett, közepesen hosszú, izmos, lebernyeg nélkül. Elöl a vállak jól izmoltak, a csontozat közepes, a mellső lábak elölről nézve egyenesek és párhuzamosak. A lapockák enyhén döntöttek, a szögelések mérsékeltek. A mellkas ovális, mély, könyökig ér, az előmell fejlett, de nem túlzott. Hátvonala szilárd és egyenes, ágyéka erős és kellően hosszú, a far széles, vízszintes és masszív.

Hátulsó testtája szintén erős és izmos. A combok jól fejlettek, a térd szögelése mérsékelt, a hátulsó lábak hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak. A csánkok erősek, nem fordulnak befelé vagy kifelé. A mancsok oválisak, zártak, jól íveltek ujjakkal, a talppárnák kemények és jól párnázottak, a karmok sötétek. A farok magasan tűzött, dús és tömör, a vége felé elkeskenyedő, és általában a háton vagy az egyik oldalon hordott, ívesen vagy felkunkorodva. Nyugalmi helyzetben lelógva a csánkig érhet.

Mozgása lendületes, közepes hosszúságú lépésekkel. Elölről és hátulról nézve egyenes vonalban halad. Szőrzete közepes hosszúságú, kemény fedőszőrből és sűrű aljszőrzetből áll. Az arcon, a fangon, a füleken és a lábak elülső részén rövidebb, míg a farkon és a hátsó lábak hátulsó részén dúsabb zászlózottság látható. A nyakon kissé hosszabb lehet, de nem alkot sörényt. A bőr feszes és jól pigmentált.

Szinte minden szín és színkombináció megengedett, kivéve a testen megjelenő fehér foltokat, a teljesen fehér színt, valamint a májbarna és a merle színt, amelyek nem elfogadhatók. A kanok marmagassága általában 52–60 cm, a szukáké 48–56 cm. A testsúly kanoknál 23–32 kg, szukáknál 18–26 kg. Az ideális méret nagyjából 56 cm és 26 kg kanoknál, illetve 52 cm és 22 kg szukáknál.

A fajtától való bármilyen jelentős eltérés hibának számít, és a hiba súlyossága az eltérés mértékétől, valamint a kutya egészségére és jólétére gyakorolt hatásától függ. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leereszkedett herével kell rendelkezniük. A kölykök kiválasztásánál fontos tudni, hogy az előírt mérettartomány tájékoztató jellegű; az egyes kutyák ettől kisebbek vagy nagyobbak is lehetnek.

Az eurázsiernél a fajtastandard által elfogadott színek közé tartozik a fekete, a fekete-cser, a krém, a fekete maszkkal, a fakó, a fakó-fekete, a szürke, a vörös, a vörös-fekete, a vörös fekete maszkkal, a vörös-fakó és a vörös-zsindelyes (sable).

Előfordulhatnak olyan színek is, amelyek nem számítanak standardnak. Ilyenkor fontos tudni, hogy a szín önmagában nem lehet az elsődleges szempont: egy kölyök vagy felnőtt kutya kiválasztásánál mindig az egészség, a temperamentum és a fajta általános megfelelősége legyen fontosabb a színnél.