izlandi juhászkutya— kutyafajta

Az izlandi juhászkutya a spicc típusú északi kutyafajták közé tartozik. Jellegzetes külsejét sűrű szőrzete, rókaszerű arca, hegyes fülei és dús, a háta fölé kunkorodó farka adja. Marmagassága legfeljebb körülbelül 46 cm, így a közepes termet alsó határához sorolható.

Többféle alapszínben előfordul, de a fehér jegyek mindig részei a megjelenésének. Különösen szerethető vonása a tekintete: barátságos, vidám és figyelmes, mintha mindig azt üzenné, hogy a legjobb hely számára a gazdája mellett van.

Az izlandi juhászkutya vidám, nyitott természetű fajta, amely általában örömmel barátkozik az emberekkel. Közepes termete ellenére – nagyjából 45 cm magas – élénk tekintetével, boldog kisugárzásával és társaságkedvelő viselkedésével könnyen belopja magát a család szívébe. Kölyökként okos, együttműködő és gyorsan tanul, ezért a nevelése többnyire kellemes élmény. Kedves, emberközpontú jelleme miatt terápiás kutyaként is beválhat, mozgékonysága és lelkesedése pedig sokféle kutyás sportban előnyt jelent. Izlandon kívül ritkán találkozni vele, de aki ilyen kutyát választ, hűséges, szeretetteljes és aktív családi társat kaphat maga mellé.

Az izlandi juhászkutya ősei a 9. században, a skandináv telepesekkel érkeztek Izlandra, és a fajta már az óizlandi sagákban is szerepel. Az évszázadok során az utazók olyan szívós, dús kettős szőrzetű spitz típusú kutyaként írták le, amely kiválóan alkalmazkodott a nyájak tereléséhez a zord, kegyetlen időjárású tájakon. Az első ismert ábrázolását 1754-ben tette közzé Buffon francia természettudós; a képen látható kutya meglepően hasonlított a mai izlandi juhászkutyára. A 19. században egy fertőző betegség majdnem kipusztította a fajtát, ezért különösen ritka és értékes segítőtársnak számított az izlandi gazdák számára. Később egy Chuck nevű egyedet 1905-ben külföldi kutyaként jegyeztek be, majd az 1920-as években még kettő követte. Az izlandi juhászkutyák természetüknél fogva gyengédek, intelligensek, élénkek és magabiztosak; képesek megkülönböztetni az egyes juhokat, és nagy távolságokat is bejárnak, hogy megtalálják és visszatereljék a nyájból elkóborolt állatokat.

Körülbelül 1100 évvel ezelőtt északi telepesek hajóztak nyugat felé a Norvég-tengeren át Izlandra. Az addig lakatlan szigeten új skandináv közösséget hoztak létre, magukkal hozva nyelvüket, történetmesélő hagyományaikat és mindennapi életük fontos segítőit is: a spicc típusú kutyákat. Ezeket a kutyákat juhok terelésére és pónik összeterelésére használták, és ők tekinthetők a mai izlandi juhászkutya elődeinek. Izland ma is erősen őrzi skandináv gyökereit, az izlandi juhászkutya pedig az ország egyik kedvelt nemzeti jelképe.

Körülbelül 1100 évvel ezelőtt északi telepesek hajóztak nyugat felé a Norvég-tengeren át Izlandra. Az addig lakatlan szigeten új skandináv közösséget hoztak létre, magukkal hozva nyelvüket, történetmesélő hagyományaikat és mindennapi életük fontos segítőit is: a spicc típusú kutyákat. Ezeket a kutyákat juhok terelésére és pónik összeterelésére használták, és ők tekinthetők a mai izlandi juhászkutya elődeinek. Izland ma is erősen őrzi skandináv gyökereit, az izlandi juhászkutya pedig az ország egyik kedvelt nemzeti jelképe.

Az izlandi juhászkutya Izland őshonos kutyafajtája, amelynek gyökerei egészen az első viking telepesek koráig nyúlnak vissza. Ezek a kutyák a sziget zord körülményei között váltak nélkülözhetetlenné: segítettek a jószág terelésében, az állattartásban és a farmmunkákban. Munkastílusuk a helyi terephez és az évszázadok során kialakult gazdálkodáshoz alkalmazkodott.

Közepesnél valamivel kisebb, erős felépítésű, északi típusú terelőspicc. Oldalról nézve teste téglalap alakú. Kifejezése barátságos, értelmes és éber, mozgása magabiztos és élénk. Kétféle szőrzete létezik: rövid és hosszú, mindkettő sűrű, kettős rétegű és kiválóan ellenáll a szélsőséges időjárásnak. A kanok és a szukák megjelenése jól elkülönül.

A testhossz a vállcsúcstól az ülőgumóig hosszabb, mint a marmagasság. A mellkas mélysége nagyjából megegyezik a könyöktől a talajig mért lábhosszal. Az orrnyereg kissé rövidebb a koponyánál.

Természete szívós, fürge és rendkívül hasznos terelőkutya. Hangos, ezért jól figyelmeztet az érkezők jelenlétére, de általában nem támadó. Jellemző rá az éberség, a jókedv, a barátságosság, a kíváncsiság, a játékosság és a magabiztosság, mindez gyengéd temperamentummal párosul.

Feje erőteljes, feszes bőrrel. Felülnézetből és oldalnézetből is ék alakú. A koponya enyhén domború, a stop jól látható, de nem túl hangsúlyos. Pofája erős és jól fejlett, az orrhát egyenes, az orr felé fokozatosan keskenyedik, és tompa háromszöget formáz. Az ajkak feszesek. Az orr és az ajkak fekete színűek, csokoládébarnánál sötétbarna, néhány krémszínű egyednél szintén sötétebb lehet. Szeme mandula alakú, közepes méretű, sötétbarna, a csokoládébarnáknál és egyes krémszínű kutyáknál valamivel világosabb árnyalat is előfordulhat. Füle felálló, közepes méretű, egymástól távol tűzött, háromszög alakú, kissé lekerekített csúccsal. Nagyon mozgékony, jól reagál a hangokra, és kifejezi a kutya hangulatát.

Állkapcsa erős, szabályos, teljes ollós harapással. A teljes fogazat előnyös. Nyaka közepesen hosszú, izmos és tiszta vonalú, enyhén ívelt. Elölről nézve a mellső lábak egyenesek, párhuzamosak és erősek. A lapockák lejtősek, jól izmoltak és jól illeszkednek a testhez. A farkaskörmök lehetnek kettősek is. Teste erős, mellkasa mély, bordakosara hosszú és jól ívelt, háta feszes, egyenes és izmos, ágyéka rövid, széles és erőteljes. Az alsó vonal csak enyhén húzott fel. Hátulról nézve a hátsó lábak is egyenesek, párhuzamosak és erősek. A far viszonylag rövid, széles, enyhén lejtő és jól izmolt. A hátsó szögellés közepes, kiegyensúlyozott az elülső résszel. A comb széles és izmos. A jól fejlett kettős farkasköröm kívánatos. Mancsai enyhén oválisak, ívelt, szorosan zárt ujjakkal és erős talppárnákkal. Farka magasan tűzött, a hát fölé kunkorodva ér a háthoz.

Mozgása fürge, kitartó és könnyed, jó terelő akcióval, nagy területet gazdaságosan lefedve. Szőrzete kettős, sűrű és rendkívül időjárásálló. A rövid szőrű változatnál a fedőszőr viszonylag durvább, az aljszőrzet tömött és puha; az arc, a fej teteje, a fülek és a mellső lábak elülső része rövidebb szőrű, míg a nyakon, a mellkason és a combok hátulsó részén hosszabb. A hosszú szőrű változatnál a fedőszőr hosszabb és kissé durva, az aljszőrzet ugyanúgy sűrű és puha; a fülek mögött, a nyakon, a mar táján, a mellkason és a combok hátulsó részén dúsabb, a mellső lábak hátulsó oldalán zászlós szőrzet jelenik meg. Farka mindkét változatnál nagyon bozontos.

Színe sokféle lehet, de mindig egy színnek kell dominálnia. Elfogadott árnyalatok a világos krémtől a vörösesbarnáig terjedő fakó színek, a csokoládébarnától a szürkéig és a feketéig. A fehér mindig társul a fő színhez. Gyakori fehér jegyek a homlokcsík, az arc részleges fehérsége, a nyakörv, a mellkas, a különböző hosszúságú „zoknik” és a farok vége. Az alsótesten gyakran világosabb az árnyalat, a toroktól a farok végéig. Fakó és szürke kutyáknál előfordulhat fekete maszk, fekete szőrvégek és néhány fekete fedőszőr. A háromszínű egyedek fekete alapszínűek, fehér jegyekkel és fakó rajzolatokkal az arcon, a szemek felett és a lábakon. Fehér alapon színes foltok is megengedettek, de a fehér nem lehet túlsúlyban.

Ideális marmagassága kanoknál 46 cm, szukáknál 42 cm.

Minden eltérés hibának számít, és a hiba súlyosságát annak mértéke, valamint az egészségre, a jóllétre és az eredeti munkaképességre gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leereszkedett herével kell rendelkezniük.

Az izlandi juhászkutyánál a fajtaszabvány által elfogadott színek közé tartozik a fakó, a vörös, a szürkés árnyalatú, a csokoládébarna és a fekete. Előfordulhatnak egyéb színek is, de ezek nem feltétlenül szerepelnek a fajtaszabványban.

Ha olyan kölyök színét szeretné megadni, amely nem ismert vagy nem szerepel a megszokott kategóriákban, érdemes külön ellenőrizni, hogy valóban új vagy ritka színről van-e szó. A szín önmagában azonban nem lehet elsődleges szempont: a jó egészség és a kiegyensúlyozott temperamentum sokkal fontosabb, mint a szőrszín.