Portugál vizsla— kutyafajta

A portugál vizsla közepes méretű kutya. Vadászkutyaként különösen fiatalon igen energikus, és sok mozgásra, valamint szellemi elfoglaltságra van szüksége. Rendkívül ragaszkodó természetű; kötődése az emberéhez annyira erős lehet, hogy néha túlzásba vittnek tűnhet. Szívós, nagy állóképességű fajta, amely kitartásáról és hűségéről ismert.

Bár alapvetően nyugodt és társaságkedvelő, más kutyákkal szemben időnként kissé fennhéjázó vagy tartózkodó lehet. Kíváncsi, élénk, és nagy kitartással dolgozik. Vadászat közben figyelmesen együttműködik vezetőjével, akit folyamatosan követ és igyekszik közel maradni hozzá.

Az amerikai meztelen terrier élénk, intelligens és szeretetteljes kutya, amely különleges, szőrtelen megjelenésével azonnal felhívja magára a figyelmet. Közepesen aktív, játékos fajta, amely szívesen vesz részt családi programokban, tanulékony, és általában jól reagál a következetes, pozitív nevelésre.

Bár bundája nincs vagy csak nagyon rövid, finom szőrzete lehet, bőre rendszeres odafigyelést igényel. Védeni kell az erős napsütéstől, hideg időben pedig kabátra lehet szüksége. A vedlés hiánya miatt sok gazda számára praktikus választás, de fontos tudni, hogy egyetlen kutyafajta sem teljesen allergiamentes.

Az amerikai meztelen terrier általában éber, kíváncsi és ragaszkodó társ. Terrier múltjából adódóan lehet benne némi makacsság és erős zsákmányösztön, ezért a korai szocializáció, a biztonságos pórázhasználat és a mentális lefárasztás különösen fontos. Megfelelő gondoskodással vidám, hűséges családi kutya lehet aktív gazdák számára.

A portugál vizsla az egyik kisebb termetű vizslafajta, ugyanakkor erőteljesebb csontozatú, mint az angol pointer, és a feje is valamivel szélesebb. Úgy tartják, hogy a spanyol vizsla is szerepet játszhatott a kialakulásában. Sok más vizslához hasonlóan a lőfegyverek elterjedése előtt ez a kutya gyakran sólyommal együtt dolgozott: a vad jelenlétét megállással jelezte, majd a sólymot elengedték, hogy lecsapjon a zsákmányra.

A portugál vizsla az Ibériai-félszigetről származik, és Portugáliában már a 12. századból vannak rá utalások. Eredetileg királyi kennelben tenyésztették, főként solymászathoz, és Portugáliában ma is használják erre a célra. A 16. században a perdigueiro néven vált ismertté, amely a portugál perdiz, vagyis „fogoly” szóból ered.

A 18. században sok angol borászcsalád telepedett le az oportói térségben, ahol megismerkedtek ezzel a portugál vadászkutyával. Néhány példányt később Angliába is vittek, és ezek hozzájárulhattak az angol pointer kialakulásához. A 19. században azonban, Portugáliát sújtó nehéz társadalmi körülmények miatt, az állomány fokozatosan visszaesett.

A fajta megmentése csak az 1920-as években indult el komolyabban, amikor tenyésztők az ország nehezen megközelíthető északi vidékein próbálták felkutatni az ősi portugál kutyákat. A portugál törzskönyvet 1932-ben hozták létre, a fajtaszabványt pedig 1938-ban rögzítették. Ma, legalább ezer év múltán, a portugál vizsla még mindig sokat megőrzött ősei testfelépítéséből és munkára való alkalmasságából.

A portugál vizsla közepes termetű, majdnem négyzetes testfelépítésű, erősen csontozott és izmos, de nem durva vagy túlzó megjelenésű vadászkutya. Elegáns, céltudatos munkakutya, amely vad felkutatására, megállítására és apportírozására tenyésztették. Kitartó, lelkes, nagy állóképességű, és a munkája közben szorosan együttműködik vezetőjével. Természete általában kedves, ragaszkodó, nyugodt és társaságkedvelő.

A fej arányos a testtel. A koponya széles, csaknem lapos, enyhén ívelt, a pofa pedig erős és négyzetes. A stop jól elkülönül. Az orr fekete és jól fejlett, széles orrlyukakkal. A szemek kerekdedbe hajló, ovális formájúak, élénkek és kifejezőek, árnyalatuk a szőrnél sötétebb barna. A fülek magasan tűzöttek, a fejhez simulnak, háromszög alakúak, lekerekített véggel. Előrehúzva nagyjából a szemig érnek.

Az állkapocs erős, szabályos, teljes ollós harapással. A nyak közepes hosszúságú, enyhén ívelt, és simán megy át a marba. A vállak jól izmoltak és jó szögelésűek, az elülső végtagok egyenesek és erősek. A hát rövid és széles, a mellkas mély, könyökig ér. A hátulsó rész széles és izmos, a far enyhén lejtős, a térdszögelés mérsékelt. A mancsok erősek, enyhén oválisak, jól párnázottak.

A farok természetes állapotban a far vonalával egyvonalban tűzött, töve vastagabb, vége felé elvékonyodik, és nyugalomban lefelé lóg. Mozgás közben a hát vonalában vagy kissé felette hordja, de nem kunkorodik a háta fölé. A mozgás könnyed, elegáns és ritmikus.

A szőrzet sárga különböző árnyalataiban fordul elő, világostól a sötétebb tónusokig. Lehet egyszínű, vagy fehér jegyekkel a fejen, nyakon, mellkason, az elülső lábakon könyök alatt, a hátulsó lábakon csánk alatt, valamint a nem kurtított farok végén. Más szín vagy színkombináció nem megfelelő.

A kanok marmagassága általában 54–58 cm, a szukáké 50–54 cm. A testsúly kanoknál többnyire 20–27 kg, szukáknál 16–22 kg.

A fajta megítélésénél fontos, hogy minden eltérés csak annyira legyen súlyos, amennyire az a kutya egészségét, jóllétét és eredeti vadászfeladatának ellátását befolyásolja. Előnyös tulajdonságokból is csak a megfelelő mérték az ideális; a túlzás vagy az egészségre káros forma nem kívánatos. Az ivaros kanoknál két, láthatóan normális, teljesen leszállt here megléte elvárt. A kölykök várható mérete eltérhet a felnőttkori standardtól, ezért egy egyed lehet valamivel nagyobb vagy kisebb a megadott tartománynál.

A portugál vizsla szőrszínei között a standard által elfogadott változatok a sárga, valamint a sárga-fehér. Ha a kutya színe eltér ezektől, az „egyéb” kategóriába sorolható, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szín a fajta szempontjából kívánatos vagy megszokott.

Fontos tudni, hogy a szín csak egyetlen szempont a választásnál. Mindig nagyobb jelentősége van annak, hogy a kutya egészséges legyen, jó vérmérsékletű legyen, és megfeleljen a fajta jellegének. Az, hogy egy kutya szép-e vagy milyen színű, soha ne legyen fontosabb a megfelelő temperamentumnál és az általános egészségi állapotnál.