Bourbonnais-i vizsla— kutyafajta
A Braque du Bourbonnais nyugodt, kedves természetű vizsla, amely különösen jól illik a gyalogosan vadászó gazdához. Viszonylag kompakt mérete és rövid szőrzete miatt a vadászó családok számára nemcsak megbízható munkakutya, hanem kellemes, otthon is könnyen tartható társ is lehet.
Más néven: Braque du Bourbonnais, braque-du-bourbonnais, Braque du Bourbonnais, braque-du-bourbonnais
Gondozás és tartás
Jellemzők
Bemutatkozás
Bemutatkozás
A Braque du Bourbonnais ősi francia vadászkutya, amely a 15. században, a történelmi Bourbonnais tartomány területén alakult ki. A 19. századra a francia vadászok már jól ismerték ezt a gyakran rövid farkú vagy farkatlan vizslatípust, amelyet jellegzetes őzbarna vagy májszínű pettyezettsége tett könnyen felismerhetővé.
Angol nyelvterületen Bourbonnais Pointing Dog néven is emlegetik. Napjainkban a fajta Észak-Amerikában is egyre népszerűbb, olyannyira, hogy egyes években az Egyesült Államokban több kölyök születik, mint származási országában, Franciaországban.
A Braque du Bourbonnais otthon kedves, ragaszkodó és családcentrikus társ, a terepen viszont komoly, alkalmazkodó és intelligens vadászkutya. Jó orra, tanulékonysága és együttműködő természete miatt különösen kedvelt azok körében, akik egy sokoldalú, emberközpontú vizslát keresnek. A fajta nevének hozzávetőleges kiejtése: „brak dü burboné”.
Leírás
A Braque du Bourbonnais ősi francia vadászkutya, amely a 15. század környékén alakult ki Franciaország történelmi Bourbonnais vidékén. A 19. századra a francia vadászok már jól ismerték mint jellegzetes, gyakran rövid vagy farok nélküli vizslát, őzbarna és májbarna pettyezettséggel.
A fajta ma már Észak-Amerikában is egyre népszerűbb, és angol nyelvterületen gyakran Bourbonnais Pointing Dog néven említik. Neve nagyjából így ejthető: brak dü borboné. Nyugodt, kedves természetű, együttműködő kutya, amely különösen jól illik a gyalogosan vadászó gazdához. Viszonylag kisebb termete és rövid szőrzete miatt nemcsak a vadászatban megbízható társ, hanem megfelelő mozgatás és foglalkoztatás mellett családi kutyaként is jól beilleszkedhet az otthoni életbe.
Történet
Történet
A Braque du Bourbonnais nagyon régi francia vadászkutyafajta, és a francia állóvadász kutyák egyik legrégebbi típusának tartják. A „braque” szó egy francia igéből ered, amelynek jelentése nagyjából „célozni” vagy „rámutatni”; főnévként leginkább „pointer”, vagyis állóvadász kutya értelemben használják.
A fajtát már az 1500-as évek végén említették francia írásokban, és akkoriban is kiemelték erős vadászösztönét. Franciaországban több hasonló állóvadász fajta alakult ki, és a szakértők többsége szerint ezek közös alapból, a francia pointer típusból származnak. Sok fajta a kialakulási helyéről kapta a nevét: ilyen például a Saint Germain, az Auvergne vidéke vagy a Bourbonnais tartomány után elnevezett változat is. A Braque du Bourbonnais neve tehát Közép-Franciaország Bourbonnais régiójára utal.
A modern tenyésztésben nemcsak a küllem számít, hanem legalább ennyire fontos a munkaképesség is. A Braque du Bourbonnaisnak jó állókutyának, apportírozónak és nyomkövetőnek kell lennie. Az 1970-es évek eleje óta a tenyésztők sokat javítottak a fajta felépítésén és terepen mutatott teljesítményén.
Az első világháború után elkötelezett tenyésztők 1925-ben fajtaklubot alapítottak, hogy újjáélesszék a fajtát, és visszaadják korábbi megbecsültségét. Az első fajtaleírás 1930-ban jelent meg. A fejlődést azonban a második világháború ismét súlyosan visszavetette.
Később a túl szigorú elvárások is gondot okoztak: a természetesen rövid farokhoz és a színre vonatkozó merev előírásokhoz való ragaszkodás miatt a hangsúly egy időre inkább a megjelenésre került, nem pedig a vadászképességre. Ennek következtében sok tenyésztő elvesztette az érdeklődését, és 1963 és 1973 között nem jegyeztek fel új almokat.
A fajta második nagy újjáélesztése 1982-ben indult Michel Comte vezetésével, egy új fajtaklub létrehozásával. Az 1980-as évek közepére a fajta ismét hivatalos elismerést kapott francia kynológiai körökben. A standardot rugalmasabbá tették: elfogadhatóvá váltak bizonyos foltok és a rövidített farok is, miközben ismét a fajta eredeti vadászösztöne és munkakészsége került előtérbe. Az új fajtaleírást az 1990-es évek elején ismerték el szélesebb körben, majd a standard fordítása az évtized végén nemzetközi online felületen is elérhetővé vált.
Eredeti feladat
A Braque du Bourbonnais ősi francia vadászkutya, és a Franciaországban kialakult vizslatípusú fajták egyik legrégebbijének tartják. A „braque” szó a francia nyelvben a vadra való rámutatásra utal, ezért magyarul leginkább „vizslaként” vagy „álló vadászkutyaként” értelmezhető.
A fajtáról már az 1500-as évek végén is írtak francia forrásokban, és már akkor nagyra becsülték éles vadászösztöne, jó orra és megbízható munkája miatt. Franciaországban több különböző braque típus alakult ki, és sok szakértő szerint ezek közös ősökre vezethetők vissza, különösen a francia vizslára. Az egyes változatok gyakran arról a vidékről kapták a nevüket, ahol kialakultak: ilyen például a Saint Germain környékéről származó Braque Saint Germain, az Auvergne vidékéről ismert Braque d’Auvergne, valamint a közép-franciaországi Bourbon tartományhoz kötődő Braque du Bourbonnais.
A mai tenyésztők arra törekednek, hogy a Braque du Bourbonnais megőrizze jellegzetes küllemét és típusát, ugyanakkor legalább ilyen fontosnak tartják a gyakorlati munkaképességet is. A fajta ma is sokoldalú vadászkutyaként ismert: képes a vad megállására, az elejtett vad apportírozására és a nyomkövetésre is.
Tudtad?
Tudtad? A Braque du Bourbonnais első példányai 1988-ban érkeztek az Egyesült Államokba. A fajtát 2011 májusa óta vezetik egy alapállományi nyilvántartásban, és sportkutyaként tartják számon. 2012. január 1-je óta hivatalos teljesítmény- és munkaversenyeken is indulhat.
Egészség és gondozás
Egészségi megjegyzések
A Braque du Bourbonnais többnyire egészséges, erős fajta. Leendő gazdiknak érdemes lelkiismeretes tenyésztőt választaniuk, aki tájékoztatást ad a fajtánál esetleg előforduló egészségügyi kockázatokról. A felelős tenyésztők egészségügyi szűréseket és genetikai vizsgálatokat végeznek a tenyészkutyákon, hogy csökkentsék az örökletes betegségek előfordulásának esélyét a kölyköknél.
Egészség
A Braque du Bourbonnais többnyire egészséges, erős fajta. Leendő gazdiknak érdemes lelkiismeretes tenyésztőt választaniuk, aki tájékoztatást ad a fajtánál esetleg előforduló egészségügyi kockázatokról. A felelős tenyésztők egészségügyi szűréseket és genetikai vizsgálatokat végeznek a tenyészkutyákon, hogy csökkentsék az örökletes betegségek előfordulásának esélyét a kölyköknél.
Táplálkozás
A Braque du Bourbonnais számára a jó minőségű kutyaeledel általában megfelelő választás, akár kereskedelmi forgalomban kapható tápot kap, akár állatorvosi útmutatással és jóváhagyással összeállított házi étrendet. Fontos, hogy az eledel igazodjon a kutya életkorához, legyen kölyök, felnőtt vagy idős.
Egyes kutyák hajlamosak lehetnek a súlygyarapodásra, ezért érdemes figyelni a napi kalóriabevitelt és rendszeresen ellenőrizni a testkondíciót. A jutalomfalatok hasznosak lehetnek a tanítás során, de túl nagy mennyiségben elhízáshoz vezethetnek. Mindig tájékozódjon arról, mely emberi ételek biztonságosak a kutyák számára, és melyeket kell kerülni. Ha bizonytalan a kutya étrendjével vagy testsúlyával kapcsolatban, kérjen tanácsot állatorvostól. Friss, tiszta ivóvíz mindig legyen elérhető számára.
Ápolás
A Braque du Bourbonnais szőrzete rövid, sűrű és finom tapintású. A hátán kissé durvább és esetenként valamivel hosszabb lehet, míg a fején és a fülein rövidebb, puhább szőr jellemző. Ápolása egyszerű: rendszeres átkeféléssel és időnkénti fürdetéssel tisztán tartható, és a szőre is szép állapotban marad. A szőrápolás jó alkalom arra is, hogy erősödjön a kapcsolat a kutya és gazdája között.
Erős, gyorsan növő karmait rendszeresen vágni vagy reszelni kell, hogy ne nőjenek túl, ne repedjenek be és ne törjenek le. A füleket gyakran érdemes átnézni, mert a felgyülemlő fülzsír és szennyeződés irritációhoz vagy fertőzéshez vezethet. A fogak rendszeres tisztítása szintén fontos része az általános egészségmegőrzésnek.
Mozgás
A Braque du Bourbonnais mozgásigénye többféleképpen is kielégíthető. Jó választás lehet a játék a kertben, lehetőleg biztonságosan bekerített területen, valamint a napi több séta. Rossz időben vagy lakásban is levezethető az energiája például bújócskával, a padlón gurított labda kergetésével vagy új trükkök tanulásával.
A szabadban különösen élvezheti az úszást, a túrázást, illetve a labda vagy frizbi visszahozását. Az olyan kutyás sportok, mint az agility, az engedelmességi feladatok vagy a rally jellegű tréningek szintén hasznosak lehetnek, mert egyszerre mozgatják meg a testét és az eszét.
Nevelés és tanítás
A Braque du Bourbonnais érzékeny, együttműködő kutya, ezért a nevelésében a türelmes, kíméletes bánásmód működik a legjobban. Jól ráhangolódik a gazdája hangulatára, és gyakran keresi a szemkontaktust, hogy értse, mit várnak tőle.
Az egészségügyi információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik az állatorvos szakmai tanácsát.
Gyakori kérdések
- Milyen nagyra nő a Bourbonnais-i vizsla?
- A Bourbonnais-i vizsla mérete: Kb. 48–57 cm, 16–24 kg.
- Mennyi ideig él egy Bourbonnais-i vizsla?
- A Bourbonnais-i vizsla várható élettartama: 10-12 év.
- Mennyi mozgást igényel a Bourbonnais-i vizsla?
- A Bourbonnais-i vizsla mozgásigénye: High Energy.
- Családba való a Bourbonnais-i vizsla?
- A Bourbonnais-i vizsla gyerekekkel való összeférhetősége: With Supervision.
- Sokat vedlik a Bourbonnais-i vizsla?
- A Bourbonnais-i vizsla szőrhullása: No Shedding.
- Milyen a Bourbonnais-i vizsla temperamentuma?
- Szeretetteljes, gyengéd és könnyen alkalmazkodó.
Fajtaszabvány
Fajtaszabvány összefoglaló
A Braque du Bourbonnais fajtastandardja egy közepes termetű, rövid szőrű, francia eredetű állóvadászkutyát ír le. A fajta megjelenése egyszerre erőteljes, tömör és elegáns: izmos, szilárd felépítésű kutya, amely nem lehet sem durva, sem túl finom csontozatú. A szukák általában valamivel könnyedebbek és elegánsabb benyomást keltenek, míg a kanok erőteljesebbek.
Általános megjelenés
A Braque du Bourbonnais arányai kiegyensúlyozottak. Testhossza nagyjából megegyezik a marmagasságával, vagy annál csak kissé hosszabb. Mellkasa mély, de nem túlzottan nehézkes, a test összképe kompakt és atletikus. A fajta egyik jellegzetessége a természetes, harmonikus felépítés: vadászkutyaként mozgékonynak, kitartónak és könnyen fordulékonynak kell lennie.
A fej különösen fontos fajtabélyeg. A standard szerint minden irányból lekerekített, kissé körte alakú benyomást kelt. Nem lehet sem túl könnyű, sem túl masszív. A koponya lekerekített, a pofa erős, az orr felé enyhén keskenyedő. A fang rendszerint valamivel rövidebb, mint a koponya.
Méret
A kanok marmagassága általában 51–57 cm. A szukák marmagassága általában 48–55 cm.
Kisebb eltérés előfordulhat, de a fajta ideális képe a közepes méretű, erőteljes, mégis mozgékony vadászkutya.
Fej és arckifejezés
A Braque du Bourbonnais tekintete kedves, értelmes és élénk. Szeme nagy, kerekded, színe a szőrzet árnyalatához igazodva mogyoróbarna vagy borostyánsárga lehet. Az orr széles, jól nyitott orrlyukakkal, színe harmonizál a szőrzet alapszínével; a pigmenthiány nem kívánatos.
A fülek közepes hosszúságúak, a szem vonalában vagy annál kissé magasabban tűzöttek. Természetesen lelógók, a fejhez simulnak, esetenként enyhén befelé fordulhatnak. Nem lehetnek túl hosszúak vagy nehézkesek.
A harapás elsősorban ollós, de a harapófogó-harapás is elfogadott. Az ajkak nem túl vastagok, jól pigmentáltak, és nem alkotnak túlzott redőket.
Testfelépítés
A nyak közepes hosszúságú, izmos, a vállakhoz szépen illeszkedik. A hát egyenes és feszes, az ágyék rövid, széles és erős. A far enyhén lejt, izmos és lekerekített.
A mellkas mély, hosszú és tágas, a bordák jól íveltek. A hasvonal enyhén emelkedik, de nem felhúzott, így a kutya megőrzi tömör, erőteljes körvonalát.
Végtagok
Az elülső végtagok egyenesek, erős csontozatúak, de nem nehézkesek. A vállak jól dőltek és izmosak, ami segíti a szabad, hatékony mozgást. A könyökök a testhez közel helyezkednek el.
A hátulsó végtagok erőteljesek és jól izmoltak. A combok hosszúak, a térdek megfelelően szögeltek, a csánkok erősek. A mancsok tömörek, a lábujjak zártak, a talppárnák erősek; ez fontos a változatos terepen végzett munkához.
Farok
A fajta körében előfordulhat természetesen rövid farok vagy farok nélküliség. Egyes országokban a farok kurtítása történelmileg része volt a fajta vadászkutyás használatának, máshol ezt jogszabály tiltja. Ha a kutyának természetes hosszú farka van, nyugalomban általában a hátvonal alatt hordja, mozgás közben pedig vízszinteshez közeli helyzetben tarthatja.
Mozgás
A Braque du Bourbonnais mozgása rugalmas, kiegyensúlyozott és hatékony. Lépése közepesen térölelő, vadászat közben pedig kitartó, lendületes vágtára képes. A jó mozgásnál fontos a stabil hát, a szabad vállmozgás és a jól dolgozó hátulsó végtagok.
Szőrzet
A szőrzet rövid, finom és sűrű. A fejen és a füleken általában még finomabb és rövidebb, míg a háton kissé erősebb tapintású lehet. A hosszú vagy durva szőrzet nem jellemző a fajtára.
Színek
A Braque du Bourbonnais színe különleges és könnyen felismerhető. Alapszíne fehér, amelyet finom barna vagy fakó-narancsos pettyezettség, deres mintázat tarkít. A barna árnyalatot gyakran borseprőre vagy halvány lilás-barnára emlékeztető tónusként írják le, míg a fakó változat barackvirágszerű hatást kelthet. A fülek rendszerint színezettebbek, és a testen kisebb foltok előfordulhatnak, de a túl nagy vagy túl sok egybefüggő folt nem kívánatos.
Jellem és munkakészség
A standard szerint a Braque du Bourbonnais otthon szelíd, ragaszkodó és kiegyensúlyozott társ. Vadászat közben szenvedélyes, intelligens és jól alkalmazkodik a különböző terepekhez és vadfajokhoz. Természetes állóképességgel és jó szimattal rendelkezik, keresése céltudatos, a vad jelzésében pedig pontos és megbízható.
A fajta általában érzékeny, emberközpontú kutya, amely a durva bánásmódot rosszul viseli. Következetes, pozitív neveléssel tanulékony és együttműködő társ lehet.
A standard által kiemelt nem kívánatos tulajdonságok
Nem kívánatos a túl nehézkes vagy túl finom testalkat, a fajtatípustól eltérő fejforma, a gyenge pigmentáció, a túl világos vagy kifejezéstelen szem, a túl hosszú vagy rosszul tűzött fül, a gyenge hát, a rossz végtagállás, a széteső mozgás, valamint a fajtára nem jellemző szőrzet vagy szín.
Súlyos hibának számít minden olyan jelleg, amely rontja a kutya egészségét, mozgásképességét, munkakészségét vagy a fajta felismerhető típusát. A félénk vagy agresszív viselkedés szintén ellentétes a fajta kívánatos természetével.
Összefoglalás
A Braque du Bourbonnais fajtastandardja egy kompakt, izmos, rövid szőrű, közepes termetű állókutyát ír le, amelynek külleme és viselkedése egyaránt a vadászati munkára épül. Jellegzetes körte alakú feje, finoman pettyezett szőrzete, kedves tekintete és intelligens, ragaszkodó természete különösen felismerhetővé teszi. Ideális esetben erős, harmonikus felépítésű, jó mozgású, barátságos és együttműködő kutya.
Szín és megjelenés
Színek
Jelölések
További információ
Források: AKC, The Kennel Club. Magyar fajtáknál: MEOESZ.