Nova Scotia-i vízivad-kereső retriever— kutyafajta

A kis vadászkutya nagy névvel a retrieverek közül a legkisebb, és ideális esetben marmagassága 46–48 cm. Legjellegzetesebb vonása a lenyűgöző, vöröses árnyalatú szőrzete, amely az aranyvöröstől a sötétebb rézszínig terjedhet, gyakran fehér jegyekkel. Erős, fürge és közepes termetű fajta, közepes csontozattal és szőrhosszal. Mandula alakú szemei éber, figyelmes tekintetet adnak neki.

A toller vidám, energikus sportkutya, amelynek sok mozgásra és feladatra van szüksége. Kiválóan érzi magát vadászat közben, túrázáson, kempingezésnél, és természetesen úszáskor is, hiszen úszóhártyás lábai miatt kifejezetten vízre termett. Okos, vonzó és ragaszkodó társ, de ez a „vörös örvény” csak olyan gazdának ajánlható, aki elegendő időt és energiát tud szánni arra, hogy folyamatosan lefoglalja és hasznosan elfárassza.

A Nova Scotia Duck Tolling Retriever egy igazi energiabomba: élénk, mozgékony és mindig készen áll az új feladatokra. A retrieverek közül ez a legkisebb termetű fajta, mégis rendkívül okos, nyitott és barátságos. Kölyökként és felnőttként is akkor érzi magát a legjobban a családban, ha nap mint nap bőségesen van lehetősége levezetni a mozgásigényét. Futás, úszás, apportírozás és más aktív elfoglaltságok mellett válik igazán kiegyensúlyozott társsá. Ideális választás olyan aktív családoknak, akik egy szép, kedves és sportos kutyatársat keresnek.

A Nova Scotia duck tolling retriever Kanadából származik, és sok rajongója egyszerűen Tollerként emlegeti. Egy viszonylag fiatal fajta, amely a vadludak és más vízimadarak becsalogatására lett kialakítva: munkája során játékos mozgásával és feltűnő, élénk viselkedésével kelti fel a madarak figyelmét, majd a lövőtávolságba tereli őket. Erős apportírozó, különösen vízben, ahol az úszóhártyás lábai nagy segítséget jelentenek.

A fajtát hosszú időn át az intelligenciája és a tanulási készsége miatt szelektálták, ezért kiváló választás egy aktív család számára. Lelkes, munkaszerető kutya, amely jól teljesít különféle sportokban, például agilityben, flyballban, nyomkövetésben és engedelmességi feladatokban. Gazdag színű, mutatós szőrzete vonzó megjelenést kölcsönöz neki, ápolása nem különösebben nehéz, és kiállításokon is egyre népszerűbb. A Toller körül ma is elkötelezett hívei dolgoznak azon, hogy megőrizze kiváló atlétikai adottságait.

A Nova Scotia Duck Tolling Retriever, magyarul gyakran csak Tollernek nevezik, egy kisebb termetű, rendkívül élénk retriever, amelyet a 19. században tenyésztettek ki Új-Skócia Yarmouth megyéjének Little River környékén. Régebben más neveken is ismerték, például Yarmouth Toller vagy Little River Duck Dog néven.

A fajta különlegessége az a vadászati módszer, amelyre eredetileg kialakították. A Toller mozgása és megjelenése a rókára emlékeztet: vörös szőre és zászlós farka felkelti a vízimadarak figyelmét. Amikor a kutya a part mentén játékosan apportíroz, a kíváncsi kacsák közelebb úsznak, mert a rókákra jellemző, szokatlan mozgást látják. Így a vad közelebb csalogatható, majd a kutya a lelőtt zsákmányt vissza is hozza a vadászhoz.

A fajta neve az angol „tollen” szóból ered, amelynek jelentése nagyjából „csalogatni” vagy „magához vonzani”. Ez jól leírja a munkáját is. Hasonló, csalogatásra épülő vadászati szerepet a világon csak kevés fajta tölt be; ezek közül az egyik legismertebb a holland Kooikerhondje.

A Tollerek ma is kiváló apportírozók, és ha erre kérik őket, szívesen dolgoznak vadászaton is. Ugyanakkor modern társas kutyaként is sokoldalúak: energikusak, lelkesek, és minden tevékenységbe teljes erőbedobással vágnak bele, legyen szó játékról, feladatokról vagy arról, hogy a gazdájuk közelében pihenjenek.

A Nova Scotia Duck Tolling Retriever története a kanadai vadászati hagyományokhoz kötődik. A helyi vadászok olyan retrievert szerettek volna, amely képes utánozni a rókák játékos, kíváncsi viselkedését, mert ez felkelti a vízimadarak érdeklődését. Amikor egy Toller a part mentén apportírozás közben mozog, vörös bundája, bozontos farka és élénk, fürge mozdulatai sokszor rókára emlékeztetik a kacsákat, amelyek közelebb úsznak a kíváncsiságuk miatt. Így a madarak lőtávolba csalogathatók, majd a kutya feladata a lelőtt zsákmány visszahozása. A fajta neve egy régi angol eredetű szóból származik, amelynek jelentése: „csalogatni”.

A Nova Scotia Duck Tolling Retriever fajtastandardja azt írja le, milyen legyen az ideális küllemű, viselkedésű és munkára alkalmas kutya. A hangsúly mindig az egészségen, a jó felépítésen és a fajta eredeti feladatához szükséges képességeken van. Nem kívánatos semmi olyan túlzás vagy eltérés, amely rontaná a kutya terhelhetőségét, jó közérzetét vagy általános épségét. Ha egy kiállítási egyed valamely tulajdonsága kifejezetten elfogadhatatlan, az nem részesülhet elismerésben.

Ez egy közepes termetű, kompakt, erőteljesen izmolt kutya, amelyet élénk, játékos mozgás és állandóan mozgó, dúsan zászlózott farok jellemez. Eredeti feladata a vízimadarak csalogatása, valamint a lelőtt vagy sebzett vad visszahozása volt, ezért kiváló úszó, és nagy szerepe van a gyorsaságnak, az együttműködőkészségnek és a munkakedvnek.

Természetében barátságos, magabiztos, intelligens és jól tanítható. A fajta általában játékos, figyelmes, és örömmel dolgozik az emberrel.

A fej száraz, határozott vonalú, enyhén ék alakú. A koponya széles és kissé lekerekített, a tarkóemelkedés nem feltűnő, az arcorri rész mérsékelten keskenyedik. A szem közepes méretű, mandula alakú, egymástól jól távol ülő, élénk és kedves kifejezéssel. Színe barna vagy borostyánsárga lehet, a szőrzettel harmonizálva. Az orr lehet hússzínű vagy fekete. A fülek közepes méretűek, háromszög alakúak, magasan tűzöttek és lazán lebegők, a tövüknél kissé emelkedettek.

A fogazat erős, szabályos, teljes ollós harapással. A száj puhasága fontos, hiszen a fajta feladata a vad sérülésmentes apportírozása volt. A nyak közepes hosszúságú, izmos és jól illeszkedik a vállhoz, lebernyeg nélkül.

Elöl a vállak jól dőlnek, izmosak és közepes hosszúságúak. Az alkarok egyenesek és erősek, a csüd szilárd, enyhén lejtő. A test mély mellkasú, jól ívelt bordákkal, a mellcsont a könyökig ér. A hát rövid, feszes és vízszintes, az ágyék erős, izmos, a hasvonal mérsékelten felhúzott. Hátul az izmok jól fejlettek, a térd jól hajlított, a csánk alacsonyan helyezkedik el, és sem befelé, sem kifelé nem fordul.

A mancs közepes méretű, kerek és szorosan zárt, az ujjak íveltek és erősen úszóhártyásak. A talppárnák vastagok, a szőrszínnel harmonizálnak. A farok tövénél széles, dúsan szőrözött, a csánkig érhet. Nyugalomban a hátvonal alatt hordott, figyelmeztetett állapotban ívben emelkedhet, de nem érintheti a hátat.

A mozgása könnyed, rugalmas, élénk és erőteljes, jó elülső nyújtással és erős hátsó hajtással. Menet közben elöl és hátul párhuzamosan mozog, gyorsabb tempóban pedig gyakran egysávos nyomot mutat. A fej ilyenkor csaknem a hátvonal magasságában hordott.

A szőrzet kettős, közepes hosszúságú és közepesen puha, fedőszőre egyenes és víztaszító, az aljszőrzet sűrű és lágy. A háton enyhe hullám megengedett. A toroknál, a fülek mögött, a comb hátsó részén és az elülső lábakon zászlózás található.

A szín minden vörös és narancs árnyalatban előfordulhat, világosabb zászlózással és farokaljjal. A fehér jegyek gyakoriak lehetnek a farok végén, a mancsokon a csüdön túl nem terjedve, a mellkason és a homlokon futó csíkként. A fehér hiánya is elfogadható. A fekete szőrszálak, valamint a fakó vagy fakó-fehér színváltozatok erősen nem kívánatosak; minden más szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

Ideális marmagasság: kanok 48–51 cm, szukák 45–48 cm. Az ettől való eltérést hibának kell tekinteni, és a hiba súlyossága attól függ, milyen mértékben befolyásolja a kutya egészségét, jóllétét és eredeti munkaképességét.

A kan kutyáknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt here kell rendelkezniük. A kölyök választásakor érdemes tudni, hogy a standardban megadott méretek irányadó ideálok, és az egyedek ettől valamelyest eltérhetnek.

A Nova Scotia Duck Tolling Retriever színváltozatai közül a fajtaszabvány által elfogadott, hagyományos színek a világos vöröses fakó, a vörös, valamint ezek fehér jegyekkel társuló változatai.

Előfordulhatnak más színek is, de ezek nem tartoznak a fajtaszabványba. Ha kölyökkutyát választasz, érdemes a színnél fontosabb szempontokra figyelni: az egészségre, a kiegyensúlyozott idegrendszerre és a fajta jellegének megfelelő temperamentumra. A szín csak egy része a döntésnek, nem ez legyen az elsődleges szempont.