Labrador Retriever— kutyafajta
Népszerű családi kedvenc, segítő-, vezető- és munkakutya.
Más néven: Labrador Retriever, labrador-retriever, Labrador Retriever, labrador-retriever, Retriever (Labrador), retriever-labrador
Gondozás és tartás
Jellemzők
Bemutatkozás
Bemutatkozás
A Labrador Retriever erős, jól arányolt testfelépítésű kutya. Marmagassága nemtől függően körülbelül 54–62 cm, testsúlya pedig nagyjából 25–36 kg között mozog. Sűrű, kemény szőrzete három színváltozatban fordul elő: sárga, fekete és csokoládébarna. Széles feje, barátságosan csillogó szemei és vastag, fokozatosan elvékonyodó, vidrafarokra emlékeztető farka mind azt sugallják, hogy ez a fajta veleszületetten lelkes és tettre kész.
A Labradorok híresek kedves, nyitott természetükről. Általában remek családi társak, jól kötődnek az egész háztartáshoz, és többnyire más kutyákkal és emberekkel is könnyen kijönnek. Ugyanakkor szelíd viselkedésük ne tévesszen meg senkit: a Labrador egy igazi sportos kutya, amelynek sok mozgásra van szüksége ahhoz, hogy testileg és mentálisan is kiegyensúlyozott maradjon. Az úszás és a hosszú, lelkes apportírozós játékok különösen jól illenek hozzá.
Leírás
A Labrador Retriever kölyök vidám és szerethető tagja lehet a családnak. Mozgékony, lelkes és nagy szívű kutya, akit erősen motivál a gazdája öröme, ezért általában jól tanítható és szívesen működik együtt. Boldogan vesz részt a családi programokban, különösen akkor, ha sok mozgás is jár velük: úszás, apportírozás, kirándulás vagy egy jó játék a kertben mind örömet okozhat neki. Szelíd természete, barátságossága és intelligenciája miatt a Labrador Retriever az egyik legkedveltebb családi kutya.
Leírás
A Labrador retriever az egyik legnépszerűbb fajtának számít, és ezt sokoldalúságának köszönheti: remek családi társ, ugyanakkor kiváló vakvezető, segítőkutya és vadászkutya is. A fajta eredete Új-Fundlandhoz köthető, ahol már a 16. századtól virágzott a halászat, és élénk kereskedelmi kapcsolat állt fenn Anglia és Kanada között. Az ott élő kutyákat a halászok munkájában használták: segítettek behúzni a hálókat, visszahozni az elszakadt zsinórokat, sőt még a hallal megrakott kocsik húzásában is részt vettek.
Az új-fundlandi kutyák akkoriban kisebbek voltak a maiaknál, és létezett egy különösen apró változat is, amelyet Szent János-kutyának neveztek. Valószínű, hogy ezek a kutyák az angol kereskedők és halászok által Új-Fundlandra vitt vadászkutyákkal kereszteződtek, és ebből alakult ki a mai Labrador retriever alapja. Néhány ilyen kutyát visszavittek Angliába, ahol a vad visszahozásában mutatott ügyességük hamar felkeltette az arisztokrata vadászok figyelmét. A fajta korai támogatói közé tartozott Malmesbury grófja is; neki köszönhetően terjedt el a Labrador elnevezés. Az első fajtaklubot 1916-ban alapították.
Történet
Történet
A Labrador retriever története Új-Fundlandhoz kötődik, ahol eredetileg vízimunkára használták. Kacsa-visszahozóként és halászok segítőtársaként dolgozott, vagyis olyan kutya volt, amely a vízben is magabiztosan és megbízhatóan teljesített. Népszerűsége a 19. század elején indult el igazán, amikor angol nemesek kanadai utazásaik során felfigyeltek ezekre a kiváló munkakutyákra, és néhány példányt magukkal vittek Angliába.
A fajta későbbi kialakításában brit tenyésztők fontos szerepet játszottak: a 19. század második felében elkezdték tudatosan egységesíteni a küllemet és a jellemet. A ma ismert labrador olyan tulajdonságokat örökölt, amelyek közvetlenül kapcsolódnak eredeti feladatához. Rövid, tömött, időjárásálló bundája például azért előnyös, mert a hideg északi vizekből kiúszva nem tapad rá annyi jég, mint a hosszabb szőrzetre. Vastag, erőteljes, fokozatosan elvékonyodó farka – amelyet gyakran „vidrafarknak” neveznek – úszás közben segíti az iránytartást és a fordulást.
A labrador egyik legfontosabb ismertetőjele a természete. Barátságos, nyitott, könnyen irányítható, szívesen megfelel az embernek, és általában nem agresszív sem emberekkel, sem más állatokkal szemben. Éppen ez a kedves, együttműködő jellem tette és teszi ma is rendkívül értékes családi és munkakutyává. A fajta történetében mindig központi szerepet kapott a megbízható temperamentum, hiszen a munkája is erre épült.
A labrador a 20. század elején vált hivatalosan is elismert fajtává, később pedig világszerte az egyik legnépszerűbb kutyává nőtte ki magát. Sikere nem véletlen: múltja, munkakedve és kiegyensúlyozott természete mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ma is sokak kedvence legyen.
Eredeti feladat
A Labrador retriever eredetileg Kanadából származik, bár ma már világszerte az egyik legnépszerűbb családi kutya. A 19. század elején egy angol nemes, Lord Malmesbury figyelt fel kiváló apportírozó ösztönükre, és több egyedet vitt magával Britanniába. A fajta korábban halászok és vadászok mellett dolgozott: segítették a hálók és a halak kihúzását, valamint a kilőtt vad visszahozását. Ez a természetes munkakedv ma is megmaradt bennük, ezért a labradorok sok helyen nemcsak szeretett családtagok, hanem megbízható vadászkutyák és aktív társak is.
Tudtad?
Érdekesség, hogy a labrador retriever valójában nem Labradorból, hanem Új-Fundlandról származik. A fajta fontos szerepet kapott a vakvezető és mentőkutya-képzésben is, mert rendkívül megbízható, könnyen tanítható és együttműködő. Két nagy hatású egyed, Peter of Faskally és Flapper származása egészen 1878-ig visszakövethető. A korai időkben Angliában egy labrador csak akkor lehetett kiállítási bajnok, ha munkavizsgát is teljesített, ami jól mutatja, mennyire fontos volt a munkaképesség megőrzése. Az eredeti newfoundland-i állomány idővel szinte eltűnt, részben a magas kutyaadó, részben az angol karanténszabályok miatt, amelyek erősen visszafogták a kutyák behozatalát. Közben a labradorokat más retriever típusokkal is keresztezték, de a fajta jellegzetes tulajdonságai szerencsére megmaradtak, és a tenyésztők később igyekeztek megfékezni a további keveredést.
Egészség és gondozás
Fajtaklub egészségügyi nyilatkozat
A Labrador retriever általában robusztus, jó teherbírású fajta, de mint minden kutyánál, náluk is előfordulhatnak öröklődő és életkorral összefüggő egészségügyi problémák. A felelős szűrés, a rendszeres állatorvosi ellenőrzés és a megfelelő tartás sokat segíthet abban, hogy hosszú, aktív életet éljenek.
A tenyésztésnél különösen fontos a csípő- és könyökízületek vizsgálata, mert ezek az ízületek hajlamosak lehetnek fejlődési rendellenességekre és későbbi kopásra. Gyakrabban előfordulhatnak szembetegségek is, ezért a szemészeti ellenőrzés hasznos. Egyes labradoroknál szívproblémák, öröklődő anyagcsere- vagy izomeredetű betegségek, illetve bizonyos ritkább örökletes állapotok is megjelenhetnek.
A fajta étvágya sokszor kifejezetten erős, ezért a túlsúly az egyik leggyakoribb kockázat. A plusz kilók fokozzák az ízületi terhelést, ronthatják az általános kondíciót, és más egészségügyi gondokat is előidézhetnek. A kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres mozgás ezért különösen fontos.
A lógó fül és az aktív életmód miatt a fülek, a bőr és a mancsok is igényelhetnek rendszeres ellenőrzést. Ha a kutya gyakran úszik, a fülek szárítása és tisztán tartása segíthet csökkenteni a fülgyulladás esélyét. Érdemes figyelni a sántaságra, a mozgás nehézségére, a szemek változására, valamint minden szokatlan viselkedésre vagy étvágyváltozásra.
Összességében a labrador retriever egészsége sokban múlik a tudatos tenyésztésen, a megelőzésen és azon, hogy a gazda odafigyeljen a testsúlyra, a mozgásra és a rendszeres állatorvosi vizsgálatokra.
Egészségi megjegyzések
A Labrador retriever általában egészséges fajta. Mint minden kutyánál, náluk is előfordulhatnak bizonyos öröklött vagy fejlődési problémák, például csípő- és könyökízületi diszplázia, szembetegségek vagy terhelés okozta összeesés. Ezekkel nem minden egyed érintett, és a labradorok többsége alapvetően jó egészségű kutya.
Egészség
A Labrador retrieverek általában egészséges kutyák, de a felelős tenyésztők célzottan szűrik a tenyészkutyákat néhány öröklődő probléma miatt. Ilyen lehet a könyök- és csípőízületi diszplázia, a szívbetegség, az örökletes izombetegség, amely izomgyengeséget okozhat, valamint bizonyos szembetegségek, köztük a progresszív retinaatrófia.
Fiatal felnőtt labradoroknál előfordulhat egy exercise induced collapse nevű állapot is, amely terhelés hatására hirtelen gyengeséget vagy összeesést okozhat. Erre létezik DNS-vizsgálat, amellyel a tenyésztők kiszűrhetik a hordozókat, és úgy tervezhetik a párosításokat, hogy csökkentsék a betegség megjelenésének esélyét.
Mint más nagytestű, mély mellkasú fajták, a labradorok is veszélyeztetettek a gyomorcsavarodásnak nevezett, életveszélyes állapotra, amelyet gyakran puffadásként emlegetnek. A gazdáknak érdemes ismerniük a figyelmeztető jeleket, és tudniuk kell, hogyan kell gyorsan reagálni, ha a tünetek jelentkeznek.
Táplálkozás
A Labrador Retriever általában jól tartható jó minőségű, kiegyensúlyozott kutyatáppal, legyen az kész kereskedelmi eledel vagy állatorvos felügyelete és jóváhagyása mellett összeállított házi étrend. Fontos, hogy az etetés mindig a kutya életkorához igazodjon: kölyöknek, felnőttnek és idősebb kutyának eltérő tápanyagigénye van.
Néhány labrador hajlamos a súlygyarapodásra, ezért érdemes figyelni a napi kalóriabevitelre és a testsúlyra. A jutalomfalatok hasznosak lehetnek a tanításban, de ha túl sokat kap belőlük a kutya, könnyen elhízhat. Jó ötlet utánanézni annak is, mely emberi ételek biztonságosak a kutyák számára, és melyeket kell kerülni.
Ha bizonytalan vagy a kutyád testsúlyával vagy étrendjével kapcsolatban, kérj tanácsot az állatorvostól. Mindig legyen előtte friss, tiszta ivóvíz.
Ápolás
A Labrador Retriever sűrű, vízlepergető, kettős szőrzettel rendelkezik, amely vedlik. Időnkénti fürdetés segít tisztán tartani. Mint minden fajtánál, a körmöket rendszeresen vágni kell, a fogakat pedig gyakran érdemes megmosni.
Mozgás
A Labrador Retriever kifejezetten lendületes, nagy mozgásigényű fajta, amelynek minden nap sok testmozgásra van szüksége. Ha nem kap elég aktivitást, könnyen túlpörgötté válhat, és a felgyülemlett energiát romboló vagy nyugtalan viselkedéssel vezetheti le. A labradorok különösen szeretik a tárgyak visszahozását és az úszást, de jól érzik magukat vadászatokon, gyakorlóversenyeken és különféle kutyás sportokban is, például agilityben, engedelmességi munkában, nyomkövetésben és mólóugrásban. Sok labrador fontos feladatokban is részt vesz, például keresés-mentésben, drog- és robbanóanyag-keresésben, illetve vakvezetőként és más segítő kutyaként.
Nevelés és tanítás
A Labrador retriever erős testalkatú, mozgékony és nagyon energikus fajta, ამიტომ a korai szocializáció és a kölyökkori tanfolyamok különösen fontosak. Ha a kölyköt már 7 hetes kora és 4 hónapos kora között sokféle emberrel, hellyel és helyzettel ismertetjük meg kíméletesen, az nagyban segíti, hogy kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtt kutya váljon belőle. Az engedelmességi alapok korai elkezdése is sokat számít.
A kölyöktanfolyamok nemcsak a tanulást segítik, hanem a szocializáció részét is képezik. Emellett a gazdának is hasznosak, mert megtanítják felismerni és időben korrigálni az esetleg kialakuló rossz szokásokat. A labradorok hűséges, intelligens és lelkes társak, akiknek fontos, hogy a család mindennapi életének aktív részesei lehessenek.
text yumove link
A Labrador retriever általában erős és aktív fajta, de a mozgásszervei külön figyelmet igényelnek. Mivel szívesen fut, ugrik, úszik és sokat játszik, fontos, hogy a csontok, ízületek és az izmok jó állapotban maradjanak. A túl gyors növekedés, a túlsúly és a túlterhelés megterhelheti az ízületeket, különösen kölyökkorban és idősebb korban.
Érdemes figyelni a megfelelő testsúlyra, a rendszeres, de nem túlterhelő mozgásra, valamint a csúszásmentes otthoni környezetre, hogy csökkenjen a sérülések kockázata. A minőségi, életkornak megfelelő étrend szintén sokat számít a mozgékonyság megőrzésében. Egyes kutyáknál állatorvos javasolhat ízületvédő kiegészítőket is, különösen ha már jelentkeznek a terhelés jelei vagy fokozottan aktív életet élnek.
Ha azt veszed észre, hogy a kutya nehezebben kel fel, sántít, kerüli a lépcsőt vagy kevésbé szívesen mozog, érdemes állatorvossal beszélni. A korai odafigyelés segíthet abban, hogy a Labrador sokáig kényelmesen és örömmel maradjon mozgásban.
Tenyésztés előtti szűrések
A Labrador retriever tenyésztése előtt nagyon fontos az egészségügyi szűrések elvégzése, mert ennél a fajtánál több öröklődő probléma is előfordulhat. Felelős tenyésztéshez legalább az alábbi vizsgálatokat ajánlott elvégezni:
DNS-teszt a centronukleáris miopátia (CNM) kimutatására DNS-teszt az exercíció által kiváltott összeomlásra (EIC) DNS-teszt a makuláris szaruhártya-dystrophiára (MCD) DNS-teszt a progresszív retinaatrophiára (prcd-PRA) DNS-teszt a vázrendszeri diszpláziára (SD2) DNS-teszt a Stargardt-kórra (STGD) könyökízületi szűrés könyökdiszplázia miatt csípőszűrés csípődiszplázia miatt szemészeti szűrés öröklődő szembetegségek irányában
Emellett vannak további ajánlott vizsgálatok is, amelyek szintén hasznosak a fajta egészségének megőrzésében, még ha ezek egy része kevésbé gyakori vagy újabban azonosított probléma is. Ide tartozik például a DNS-teszt az öröklődő orr-parakeratózisra (HNPK).
A Labrador retrievernél a testfelépítéssel kapcsolatos eltérésekre is érdemes figyelni, mert ezek hatással lehetnek a kutya mozgására és általános jólétére.
A tudatos tenyésztők célja, hogy mind a kötelezően ajánlott, mind a további javasolt szűréseket elvégezzék, mielőtt fedeztetnek. Ez segít csökkenteni az öröklődő betegségek kockázatát, és hozzájárul a fajta hosszú távú egészségéhez.
DNS-tesztelés
Az egészségügyi szűrések támogatására Labrador Retriever fajtára szabott DNS-csomagot kínálunk. Ez segít képet kapni az öröklődő egészségügyi kockázatokról, és több fontos vizsgálatot egyesít egyetlen csomagban. A tesztpanel az alábbi eltérések szűrésére szolgál: centronukleáris miopátia (CNM), progresszív retinaatrófia (prcd-PRA), vázrendszeri diszplázia 2 (SD2), Stargardt-kór (STGD), makuláris szaruhártya-dystrophia (MCD), a hígulási génváltozat (D-lókusz, d1 variáns), valamint DNS-profil (SNP – ISAG 2020).
A csomag 7 alapvető vizsgálatot tartalmaz, és egyszerre több lehetséges eltérésre is rávilágít, így időt takarít meg, miközben értékes információt ad a kutya egészségének megőrzéséhez.
Egészséges tenyésztés
2025 folyamán átfogó felülvizsgálatot végeztünk a fajtatiszta kutyák egészségével kapcsolatos munkánkról, és ennek alapján egy új szemléleti keretet dolgoztunk ki az egészséges tenyésztés támogatására. Ez a megközelítés a tenyésztési döntéseknél minden olyan egészségügyi és jóléti szempontot figyelembe vesz, amely bármely kutyafajtánál vagy kutyatípusnál fontos lehet, és továbbviszi a korábbi fajtaegészségügyi tervek céljait.
A keret három fő területre összpontosít: - beltenyésztés és genetikai sokféleség - testfelépítés - fajtára jellemző betegségek és általános jóllét
Ennek a rendszernek az előnye, hogy azonos kihívással küzdő fajtákat együtt lehet kezelni, így célzottabb támogatás nyújtható, a tenyésztői közösségek pedig hasznos tapasztalatokat és tudást oszthatnak meg egymással. A korábbi egészségügyi és megőrzési tervekben szereplő intézkedések és prioritások fokozatosan ebbe az új keretbe kerülnek át.
További információk később is elérhetők lesznek, ahogy a megközelítés fejlődik és egyre inkább alkalmazhatóvá válik az Affenpinscher fajtára is.
További egészségügyi információk
Ha a Labrador retrieverrel kapcsolatban bármilyen konkrét egészségügyi aggálya merül fel, érdemes állatorvoshoz fordulni. Hasznos lehet az adott fajta egészségügyi felelősével is felvenni a kapcsolatot, aki a fajta egészségének és jólétének támogatásán dolgozik, és az egészségügyi kérdésekben képviseli a fajtát érintő szempontokat. Ha szeretné elérni a labrador retriever egészségügyi felelősét, e-mailben tud érdeklődni.
További tenyésztési információk
Ha mindkét szülő kutya sárga, akkor genetikailag csak sárga kölykök születhetnek. Ha mindkét szülő csokoládébarna (májbarna), akkor a kölykök csak csokoládébarna vagy sárga színűek lehetnek. Emiatt az ilyen párosításokból születő kölykök színe ehhez igazodik.
Az egészségügyi információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik az állatorvos szakmai tanácsát.
Gyakori kérdések
- Milyen nagyra nő a Labrador Retriever?
- A Labrador Retriever mérete: Kanoknál: 57–62 cm, szukáknál: 55–60 cm., Kan: 29–36 kg; szuka: 25–32 kg.
- Mennyi ideig él egy Labrador Retriever?
- A Labrador Retriever várható élettartama: 11–13 év.
- Mennyi mozgást igényel a Labrador Retriever?
- A Labrador Retriever mozgásigénye: High Energy.
- Családba való a Labrador Retriever?
- A Labrador Retriever gyerekekkel való összeférhetősége: Good With Children.
- Sokat vedlik a Labrador Retriever?
- A Labrador Retriever szőrhullása: Hair Everywhere.
- Milyen a Labrador Retriever temperamentuma?
- aktív, barátságos, nyitott és társaságkedvelő
Fajtaszabvány
Bevezetés
A Labrador Retriever fajtaszabványa az ideális egyed küllemét, viselkedését és munkára való alkalmasságát írja le. A hangsúly a testi épségen és a kiegyensúlyozottságon van: minden olyan eltérés vagy túlzás kerülendő, amely ronthatja a kutya egészségét, jólétét vagy használhatóságát. Ha egy tulajdonság előnyös, annak is csak mértékkel szabad megjelennie. A bemutatókon azokat a kutyákat nem szabad előnyben részesíteni, amelyek a leírással ellentétes, elfogadhatatlan jegyeket mutatnak.
A Labrador erőteljes felépítésű, rövid ágyékú, nagyon mozgékony kutya. Koponyája széles, mellkasa és bordái mélyek és tágasak, hátulsó része pedig erős és jól izmolt. Jellemző rá a jó természet, a nagyfokú fürgeség és az, hogy nem lehet sem túlságosan nehéz, sem túl robusztus. Kiváló szaglással, finom szájjal és erős vízhez kötődő hajlammal rendelkezik. Alkalmazkodó, hűséges társ.
Természete intelligens, lelkes és könnyen tanítható, erős benne a megfelelési vágy. Barátságos, nincs benne agresszió vagy túlzott félénkség. Feje széles, határozott homloktöréssel, arca tiszta vonalú, nem húsos. Pofája közepes hosszúságú és erős, de nem hegyes. Orrnyílásai jól fejlettek, szeme közepes méretű, intelligenciát és jóindulatot sugall; színe barna vagy mogyoró. Fülei nem nagyok, a fejhez simulnak, és inkább hátul tűzöttek.
Állkapcsa és fogazata erős, szabályos és teljes ollós harapással. Nyaka tiszta vonalú, erős és jól illeszkedik a vállakhoz. Elülső része jól felépített: a lapockák hosszúak és megfelelően hátradőltek, a felkar közel azonos hosszúságú, a lábak pedig egyenesek és jól csontozottak. Teste széles és mély mellkasú, jól ívelt bordákkal, de ez nem lehet túlsúly következménye. Felső vonala egyenes, ágyéka széles, rövid és erős. Hátulsó végtagjai jól fejlettek, a térdízület jól szögelt, a csánkok mélyen helyezkednek el; a kifelé forduló csánk kerülendő. Lábai kerekek, kompaktak, jól ívelt lábujjakkal és erős talppárnákkal.
A Labrador egyik legismertebb sajátossága a farka: tövénél nagyon vastag, a vége felé fokozatosan keskenyedik, közepes hosszúságú, nem zászlós, és rövid, sűrű szőr borítja, amely „vidrafarkas” hatást kelt. Hordhatja vidáman, de nem kunkorodhat a háta fölé. Mozgása szabad, jó teret fed le, elöl és hátul is egyenes és szabályos. Szőrzete rövid, tömött, hullámmentes és zászlózás nélküli, tapintásra viszonylag kemény, alatta időjárásálló aljszőrzet található.
A megengedett színek az egyszínű fekete, sárga és máj- vagy csokoládészín. A sárga a világos krémszíntől a rókavörösig terjedhet, a máj/chocolate pedig a világosabbtól a sötétebb árnyalatokig. Kis fehér folt a mellkason és az elülső lábfej hátsó részén elfogadható. Más szín vagy színkombináció nem felel meg a szabványnak.
Ideális marmagassága kanoknál 56–57 cm, szukáknál 55–56 cm. A szabványtól való eltéréseket hibának tekintik, és ezek súlyosságát aszerint kell megítélni, hogy mennyire befolyásolják a kutya egészségét, jólétét és eredeti munkáját. A kanoknál két, látszólag normális, teljesen leszállt here szükséges. A kölyök választásakor érdemes tudni, hogy a leírt méret csak irányadó: egy-egy kutya lehet valamivel nagyobb vagy kisebb is az ideális tartománynál.
Fajtaszabvány összefoglaló
A Labrador retriever közepes–nagy termetű, erős, arányos, jól izmolt kutya, amely egyszerre sugall teherbírást, mozgékonyságot és barátságos kisugárzást. Testfelépítése tömör, mégis rugalmas, így kiválóan alkalmas hosszú munkára a szárazföldön és vízben egyaránt. A fajta egyik legfontosabb jellemzője az egyensúly: sem túl finom, sem túl nehézkes nem lehet.
A feje széles, de nem durva, a koponya enyhén ívelt. A pofa erős, közepesen hosszú, a stop jól, de nem túlzottan kifejezett. Az orrnyereg egyenes, az orr széles, a szín fekete vagy sárga kutyáknál fekete, csokoládénál barna. A fogazat erős, ollós harapással. A szemek közepes méretűek, barátságos, értelmes kifejezést adnak, színük barna vagy mogyoróbarna. A fülek közepes méretűek, lelógók, a fejhez közel simulnak.
A nyak erős, nem túl rövid, lehetővé teszi a jó fejviselést és a hatékony munkát. A vállak jól hátradőlnek, a mellkas mély és tágas, a bordák jó ívűek, de nem hordó alakúak. A hát egyenes és erős, a derék rövid és feszes. Az ágyék és a test általában tömör, jól tartja össze a kutya egész szerkezetét. A farok a jellegzetes „vidrafarok”: tövénél vastag, a vége felé fokozatosan elvékonyodik, teljesen szőrrel fedett, és a kutya természetes mozgása közben vidáman, de nem kunkorodva hordja.
A végtagok egyenesek, erősek és jól csontozottak. Az elülső lábak párhuzamosak, a könyökök közel állnak a testhez. A hátulsó végtagok erőteljesek, jól izmoltak, biztos hajtást adnak. A mancsok kompaktak, kerekdedek, erős talppárnákkal. A Labrador mozgása szabad, könnyed és lendületes; a járásnak jól fedő, hatékony előrehaladást kell mutatnia.
A szőrzet rövid, sűrű, tapintásra nem puha, inkább kissé kemény, és kiválóan vízlepergető. Az aljszőrzet tömött, ami segít a kutyának hűvös, nedves környezetben is dolgozni. Elfogadott színei a fekete, a sárga különböző árnyalatai a világos krémszíntől a rókavöröses tónusig, valamint a csokoládé. Kis fehér mellfolt előfordulhat, de nem kívánatos.
A Labrador retriever megjelenésében mindig egy munkára termett, kiegyensúlyozott, sokoldalú kutyát kell látnunk. Ideális példánya erőt, állóképességet, jó kedélyt és magabiztos, nem túlzó viselkedést mutat. A fajtára jellemző a kiegyensúlyozott természet és az együttműködő, emberszerető alkat, amely a kiváló felépítéssel együtt teszi olyan népszerűvé.
A Labrador Retriever erőteljes felépítésű, kompakt testű és nagyon aktív kutya. Koponyája széles, mellkasa és bordái mélyek és tágasak, ágyéktája valamint hátsó része pedig erős és jól izmolt.
Szín és megjelenés
A Labrador Retrievernél a fajtaszabványnak megfelelő, elfogadott színek a következők: fekete, csokoládé, máj és sárga.
Vannak olyan színek is, amelyek előfordulhatnak, de nem számítanak a fajtaszabvány részének: charcoal, champagne és silver. Bár ilyen árnyalatú kutyák születhetnek, ha fajtatiszta Labradort választasz, általában érdemes mindenekelőtt az egészséget, a temperamentumot és a megfelelő küllemet figyelembe venni, nem pedig kizárólag a színt.
A kölyök színe csak egy szempont a döntésnél. Egy Labrador kiválasztásakor mindig az egészség, a kiegyensúlyozott természet és a megbízható tenyésztési háttér legyen az első.
A Labrador Retrievereknél egy híg színt okozó genetikai változatot is nyilvántartanak. Ez a gén a szőrzet, a szem és a bőr színét is befolyásolhatja, így a kutya a vártnál világosabb, „hígított” árnyalatú lehet, az orra színe is beleértve.
Színek
Jelölések
További információ
Galéria
Források: AKC, The Kennel Club. Magyar fajtáknál: MEOESZ.