Norfolk Terrier— kutyafajta

A Norfolk terrier a legkisebb munkatermészetű terrierek közé tartozik, marmagassága általában nem haladja meg a 25 cm-t. Szőrzete kemény, drótos és egyenes. Nagyon közel áll a rokon Norwich terrierhez; a két fajtát legkönnyebben a fülük alapján lehet megkülönböztetni: a Norwich füle felálló és hegyes, míg a Norfolk füle szépen előrebicsaklik.

Eredetileg csapatban dolgozó vadászkutyának tenyésztették, ezért a Norfolk terrier sok terriernél társaságkedvelőbb és barátkozóbb, ugyanakkor megőrizte a terrierekre jellemző élénkséget és bátorságot. Manapság ritkán használják rágcsálók irtására, de ha lehetőséget kap rá, gondolkodás nélkül beleveti magát a munkába. Gazdájához általában nagyon szorosan kötődik, néha kissé birtokló is lehet, és jó jelzőkutya válik belőle. Kiváló útitárs hírében áll: könnyen alkalmazkodik, hordozható, és általában szívesen megy bárhová a családjával.

A Norfolk terrier otthon éppolyan szeretetteljes és játékos, mint amilyen bátor és céltudatos a munkában. Ez az élénk fajta nagyon jól alkalmazkodik: városban, vidéken és utazó társ mellett is jól érzi magát, ha naponta sok mozgást kap. Kölyökként különösen szociális és barátságos, bájos kis fülei és kifejező arca pedig hamar leveszik az embert a lábáról. Más állatokkal általában jól kijön, de a nagyon apró állatokat zsákmánynak tekintheti. Családtagként hűséges, szeretetteljes és minden kalandra kapható, feltéve hogy mindezt veled együtt teheti.

A Norfolk terrier és a Norwich terrier sokáig egyetlen fajtának számított, és ugyanazon a néven is szerepeltek a kiállításokon. A két változatot főként a fülük formája különböztette meg: az egyik lelógó fülű volt, a másik felálló fülű. A ma Norfolk terrierként ismert, lelógó fülű típus csak később kapott önálló nevet és elismerést.

Ez egy kistermetű terrier, mégis meglepően erős, tömör felépítésű kutya, amelyhez igazán karakteres személyiség társul. A fajta kialakulása során sokat vitatkoztak arról, hogy a két változatot külön fajtának kell-e tekinteni, végül azonban a lelógó fülű változat önálló fajtaként vált ismertté Norfolk terrier néven.

A Norfolk terrier története az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor az angol Frank „Roughrider” Jones kis termetű, vörös terriereket tenyésztett ki patkányfogásra és a rókák föld alatti űzésére. Kezdetben a felálló fülű Norwich és a lehajló fülű Norfolk ugyanannak a fajtának számított. Angliában és Észak-Amerikában mindkettőt először Norwich terrierként tartották nyilván, és időnként Jones terrierként is emlegették.

Az idők során a két változat egyre inkább elkülönült egymástól. Hosszú viták után 1964-ben Angliában önálló fajtának ismerték el a Norfolk terriert. Egy korabeli brit szakértő úgy fogalmazott, hogy valójában nem egy új kutyáról van szó, csupán arról, hogy más néven jegyzik be: Kelet-Anglia megyéi régóta adtak olyan rövid lábú, erős testű terriereket, amelyek búzaszínűek, vörösek, fekete-cser színűek vagy szürkés árnyalatúak voltak, és remekül dolgoztak a föld alatt. Ezek a kutyák híresek voltak kiváló patkányfogó képességükről is.

A fajta neve a származási helyére utal: Norwich városára, amely Norfolk megyében, Londontól északra található. A Norfolk terrier kialakulásában valószínűleg több régebbi terrier fajta is szerepet játszott, köztük a Border, a Cairn és a Glen of Imaal terrier.

A Norfolk terrier kialakulása az 1900-as évek elejére vezethető vissza, amikor Frank „Roughrider” Jones angol lótenyésztő és vadász kis termetű, vörös terriereket tenyésztett ki elsősorban rágcsálók irtására és a rókák kifordítására. Kezdetben a felálló fülű Norwich terriert és a lógó fülű Norfolk terriert még egyetlen fajtának tekintették. Angliában és Észak-Amerikában is Norwich terrierként tartották nyilván őket, és időnként Jones terrier néven is emlegették a kutyákat. Idővel azonban a két változat egyre inkább elkülönült egymástól, és a lógó fülű típus végül önálló fajtává vált. Az angolok 1964-ben ismerték el külön fajtaként a Norfolk terriert.

A Norfolk Terrier fajtasztenderd azt írja le, milyen a fajta ideális felépítése, viselkedése és külleme. A cél nem csupán a „szép” megjelenés, hanem az is, hogy a kutya egészséges, jól terhelhető és a feladatára alkalmas legyen. Ezért a túlzások és az egészséget hátrányosan befolyásoló jegyek nem kívánatosak. Ha egy tulajdonság hibának számít, annak mértékét mindig aszerint kell megítélni, mennyire befolyásolja a kutya egészségét és jóllétét.

A Norfolk Terrier kistermetű, alacsony, kompakt és erős kutya, rövid háttal, jó csontozattal és határozott testfelépítéssel. Élénk, bátor, barátságos természetű, és méretéhez képest meglepően „elszánt” terrier. Általában nem kötekedő, jól tűri a mindennapok megpróbáltatásait, és figyelmes, éber viselkedés jellemzi. A múltból származó, becsületesen szerzett kisebb hegek elfogadhatók lehetnek.

Feje széles, enyhén kerekded, a fülek között jó szélességgel. Fangja erős és ék alakú, a stop jól látható. Szemei sötétek, oválisak, tekintete élénk és intelligens. Fülei közepes méretűek, V alakúak, enyhén lekerekített végűek, és előre hajolva közel simulnak az arc oldalához. Harapása erős, szabályos ollós harapás. Nyaka erős, középhosszú.

Elöl a lapockák jól fekvőek, a mellső lábak rövidek, erőteljesek és egyenesek. A test tömör, a hát rövid és vízszintes, a bordák jól íveltek. Hátul az izmok fejlettek, a térdízület jó szögelésű, a csánkok alacsonyan állnak és hátulnézetből egyenesek. A mancsok kerekek, vastag talppárnákkal. A farok korábban csonkolt formában is előfordult; természetes állapotban közepes hosszúságú, tövénél vastagabb, a vége felé elvékonyodó, lehetőleg egyenes, élénken, de nem túlságosan magasra hordott.

Mozgása alacsony, határozott és lendületes. Elölről nézve egyenesen mozog, hátul pedig jól hajtja magát, a hátsó lábak a mellsők nyomvonalát követik. A hátvonal mozgás közben is maradjon stabil és vízszintes.

Szőrzete kemény, drótszerű és egyenes, a testhez simul. A nyakon és a vállon valamivel hosszabb és érdesebb. A fejen és a füleken rövidebb és simább, legfeljebb enyhe szakáll és szemöldök látható. A túlzott trimmelés nem kívánatos. Színe lehet a vörös különböző árnyalataiban, búzaszínben, fekete-cserben vagy szürkés keverékben. A fehér jegyek és foltok nem előnyösek, más szín vagy színkombináció pedig nem megfelelő.

Az ideális marmagasság körülbelül 25 cm. Minden ettől való eltérést hibának tekintenek, és annak súlyossága attól függ, mennyire tér el az ideálistól, illetve milyen hatással van a kutya egészségére és jólétére. Kanoknál két, láthatóan normálisan fejlett, teljesen leszállt here szükséges. A kölyökkutya-választásnál fontos tudni, hogy a fajtaleírás az ideált mutatja, de az egyes kutyák mérete ettől kissé eltérhet.

A Norfolk Terrier színeire nincs külön, eltérő színkategória. A fajtában a fajtastandard által elfogadott, megszokott színek a következők: fekete-cser, grizzle-cser, vörös, vörös-grizzle, vörös-búzaszínű és búzaszínű.

Az „egyéb szín” azt jelenti, hogy a kölyök színe jelenleg nem ismert vagy nem szerepel a fajtára jellemző hivatalos színek között. Ilyenkor általában további ellenőrzésre lehet szükség annak megállapításához, hogy helyesen van-e megadva a szín.

Fontos tudni, hogy a nem fajtastandard szerinti szín nem illeszkedik a fajta elfogadott megjelenéséhez. Előfordulhat, hogy egyes egyedek ilyen színűek, de kutyaválasztáskor mindig a megfelelő fajtajegyek, az egészség és a természete legyen az első szempont, nem pedig a szín.