Etna-i cirneco— kutyafajta

A Cirneco dell’Etna 50 cm alatti marmagasságú, karcsú, mégis szívós vadászkutya. Gyakran úgy jellemzik, mint a Máltáról származó rokonára, a fáraókutyára emlékeztető, kisebb termetű ebet. Rövid szőrzete a világos homokszíntől a sötétebb cser- vagy gesztenyeárnyalatokig terjedhet.

Nagy, felálló fülei és élénk tekintete mindig éber benyomást keltenek. Szeme borostyán- vagy okkerszínű, ami harmonikusan illik a szőrzet meleg árnyalataihoz. Hosszú lábú, ruganyos mozgású kutya, amely sok tekintetben tipikus agár jellegű: kedves természetű, önálló gondolkodású, és rendkívül gyors.

A Cirneco dell’Etna Szicíliából származik, és különlegessége, hogy ősi megjelenését és munkaképességét nagyrészt megőrizte az idők során. Bár független fajta, sok más agárnál valamivel könnyebben képezhetőnek tartják, főleg következetes, türelmes és pozitív megerősítésen alapuló neveléssel.

A fajta nevének kiejtése körülbelül: „csir-NEK-o dell-et-na”.

A Cirneco dell’Etna 50 cm-nél alacsonyabb, karcsú, mégis szívós vadászkutya. Megjelenésében gyakran a Máltáról származó rokonára, a fáraókutyára emlékeztet, csak kisebb termetben. Rövid szőrzete a világos homokszíntől a sötétebb cser- vagy gesztenyeárnyalatokig terjedhet.

Nagy, felálló fülei és élénk tekintete éber, figyelmes benyomást keltenek. Szeme borostyán- vagy okkerszínű, ami harmonikusan illik a meleg tónusú szőrzethez. Mozgása könnyed, gyors és ruganyos, ahogy az egy igazi agár típusú kutyától elvárható.

Természetét tekintve kedves, ragaszkodó, de önálló gondolkodású fajta. Rendkívül gyors, energikus és vadászösztöne erős lehet, ugyanakkor sok más agárféléhez képest általában valamivel készségesebben tanítható. Ez az ősi szicíliai fajta a modern korig nagyrészt megőrizte eredeti jellegét, így ma is különleges, elegáns és ősi hangulatú társ.

A Cirneco dell’Etna Szicíliából származik, és különösen az Etna környékén kedvelt nyúlvadász kutya volt. Könnyed, sportos testfelépítésű vadászkutya, amely a szaglására, a látására és a hallására egyaránt támaszkodik. Valószínűleg közös ősei lehetnek a fáraókutyával, és bár annál jóval kisebb, ugyanaz az elegáns, nemes vonalvezetés jellemzi.

A Cirneco dell’Etna története az ókori mediterrán világig nyúlik vissza. Úgy tartják, hogy az egyiptomiak már nagyon korán kitenyésztették a gyors, látás alapján vadászó kutyák típusát, amelyből később több, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger térségében elterjedt változat alakult ki. A fajta neve is utalhat eredetére: a „Cirneco” szó egy görög kifejezésből származik, amelynek jelentése nagyjából „kürenéi kutya”, vagyis a mai Líbia területéhez kapcsolódik.

A fajta ősei feltehetően mintegy 3000 évvel ezelőtt érkeztek Szicíliába, valószínűleg föníciai kereskedők hajóin. A Cirnecóhoz hasonló kutyák már Kr. e. 500 körül megjelentek szicíliai pénzérméken, ami arra utal, hogy a típus nagyon régóta jelen van a szigeten.

A Cirneco dell’Etna évszázadokon át Szicília sziklás, forró vidékén dolgozott, különösen az Etna lejtőin. Főként nyúlra, mezei nyúlra és vadmadarakra vadászott. Bár karcsú és elegáns külseje törékenynek tűnhet, valójában rendkívül szívós, kitartó munkakutya, amely jól bírja a meleg éghajlatot, a nehéz terepet, és vadászat közben hosszabb ideig is képes volt élelem vagy víz nélkül dolgozni.

Az 1930-as évek elejére a fajta majdnem eltűnt. Egy állatorvos, Dr. Maurizio Migneco figyelemfelkeltő írásban hívta fel a figyelmet a Cirneco veszélyeztetett helyzetére. Cikke eljutott Agata Paternò Castello bárónőhöz, egy szicíliai arisztokratához, aki ezután 26 éven át dolgozott a fajta megmentésén és újjáélesztésén Szicíliában. A Cirneco dell’Etna hivatalos olasz elismerést 1939-ben kapott, majd később más országokban is ismertté és elismertté vált.

Úgy tartják, hogy a mai agarak és látás alapján vadászó kutyák ősei az ókori Egyiptomban formálódtak ki. Ezek a gyors, könnyű felépítésű vadászkutyák később a Közel-Keleten és a Földközi-tenger vidékén is elterjedtek, ahol több hasonló típusú fajta alakult ki.

A Cirneco dell’Etna nevében is őrzi múltjának egy darabját: a „Cirneco” elnevezés egy görög eredetű szóból származik, amelynek jelentése „kürene-i kutya”, utalva az észak-afrikai Kürenére, a mai Líbia területén. A fajta évszázadokon, sőt évezredeken át Szicíliához kötődött, különösen az Etna vidékéhez. Ezek a kutyák a vulkán sziklás, nehéz terepén vadásztak nyulakra, ahol gyorsaságuk, kitartásuk és ügyességük különösen értékes volt.

A Cirneco dell’Etna fajtaideálja azt a kutyát írja le, amely küllemében, viselkedésében és mozgásában is jól megfelel eredeti feladatának: egy könnyed, kitartó vadászkutyának. A fajta esetében különösen fontos az általános egészségi állapot és a természetes, túlzásoktól mentes felépítés. A tenyésztőknek és a bírálóknak ügyelniük kell arra, hogy ne erősítsenek olyan jegyeket, amelyek bármilyen módon ronthatják a kutya egészségét, jólétét vagy működőképességét. Ha egy tulajdonság kívánatos, annak csak mértékkel szabad megjelennie. Az a kutya pedig, amelyben egyértelműen elfogadhatatlan szín vagy testi jellemző látható, nem kaphat elismerést a kiállítási ringben.

A Cirneco dell’Etna közepes termetű vadászkutya. Alkatára az elegancia, a száraz, karcsú felépítés és az erő jó egyensúlya jellemző. Magasra hordott, felálló fülei éber megjelenést adnak neki. Hosszú lábú, könnyed csontozatú, és általában szinte négyzetes testarányú.

Természete élénk, önálló és figyelmes. Kiváló vadászösztönnel rendelkezik, és nehéz terepen is jól alkalmazkodik. Zsákmányt kereshet szag, látás és hallás alapján is. Bár határozott és energikus, a gazdájával szemben rendszerint gyengéd és ragaszkodó.

A fej közepesen keskeny, oldalról nézve csaknem sík benyomást kelt. A koponya felső vonala és az arcorri rész párhuzamos vagy enyhén széttartó. Az arcorri rész száraz, jól metszett, a stop enyhe. Az orrhát egyenes, az orr nem túl nagy, és a szőrzettel harmonizáló hússzínű árnyalatú. A szem viszonylag kicsi, ovális, kissé oldalra helyezett, színe borostyán vagy okker, szintén a szőrzethez illeszkedő. A szemhéjszél pigmentációja az orrszínnel összhangban van.

A fülek nagyon magasan tűzöttek, egymáshoz közel állnak, éberen teljesen felállnak, merevek és párhuzamosak. Háromszög alakúak, keskeny csúccsal, és hosszuk nem haladja meg a fej felét. A fogazat szabályos, teljes és ollós harapású. Az alsó állkapocs nem lehet előreugró, az ajkak vékonyak és feszesek.

A nyak erős, jól ívelt, izmos, és szépen illeszkedik a vállakba. Az elülső testfél erős, a lapockák hosszúak és mérsékelten döntöttek. A felkar kissé rövidebb a lapockánál. Az elülső lábak elölről nézve egyenesek és párhuzamosak, a könyökök jól simulnak a testhez, a lábközép erős és enyhén lejtős.

A test hossza a vállponttól a ülőgumóig nagyjából megegyezik a marmagassággal. A hát felső vonala egyenes, a maroktól a far felé enyhén lejt. A far laposabb képet mutat, és meredeken lejt a faroktő felé. A mellkas a könyökig, vagy szinte a könyökig ér, de nem halad azon túl. A bordák enyhén íveltek, inkább keskenyek, de nem laposak. Az alvonal tiszta, enyhén emelkedő, túlzott felhúzottság nélkül.

A hátulsó testfél erős és izmos, mérsékelt térdízületi szöggel. A comb hosszú és széles, lapos izomzattal, a második comb jól fejlett. Hátulról nézve a végtagok párhuzamosak. A mancsok erősek, jól zártak, szilárdak, enyhén oválisak, nem fordulnak sem befelé, sem kifelé, és jól párnázottak. A karmok barna vagy hússzínűek lehetnek.

A farok alacsonyan tűzött, tövénél viszonylag vastag, és nagyjából a csánkig ér. Hosszában többnyire egyenletes vastagságú. Mozgás közben magasabban hordott, finoman ívelt, de soha nem kunkorodik a hát fölé. Nyugalomban lefelé lóg, enyhe ívben. A farok szőrzete kissé hosszabb a testen lévőnél, de nem zászlós.

Mozgása rugalmas, élénk ügetés, túlzott előrenyúlás nélkül. Hátulról nézve a hátsó lábak a mellsők nyomvonalában haladnak. Nem kívánatos, ha a kutya a lábait oldalra dobálja, vagy ha feltűnően csapkodó mozgást mutat.

A szőr rövid a fejen, a füleken és a végtagokon. A testen rövidtől közepesig terjedő hosszúságú, nagyjából 2,5 cm, sima és testhez simuló, finomtól kissé érdes tapintásig terjedhet. Zászlós szőrzet nem megengedett. A szín egyszínű, világos vagy sötétebb fakóbarna árnyalatokban. Elfogadható, ha a fakóbarna szőrben kissé világosabb és sötétebb szálak keverednek. Fehér jegyek megengedettek a mellkason, a lábujjakon, a fejen, az arcorri részen és a farok végén. A pigmentáció összhangban legyen a szőrzet színével. A mély mahagóni árnyalat nem kívánatos, más szín vagy színkombináció pedig nem elfogadható.

Az ideális marmagasság kanoknál 46–50 cm, szukáknál 44–48 cm. A standardtól való bármely eltérés hibának számít, és annak súlyosságát az eltérés mértéke, valamint a kutya egészségére és jólétére gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük.

Fontos megjegyezni, hogy a fajtaideál csak irányadó minta. Egy kölyök vagy felnőtt kutya lehet valamivel nagyobb vagy kisebb a megadott méreteknél, anélkül hogy ez önmagában problémát jelentene.

A Cirneco dell’Etna fajtánál a hivatalosan elfogadott, fajtastandard szerinti színek közé a homokszín és a homokszín fehér jegyekkel tartoznak.

Az „egyéb szín” megjelölés általában olyan árnyalatra utal, amely jelenleg nem szerepel a fajtára ismert és elfogadott színek között. Ilyenkor érdemes körültekintően eljárni, és ellenőrizni, hogy valóban fajtába illő jellegzetességekről van-e szó.

A szín csak egy szempont a választásnál. A legfontosabb mindig az egészség, a temperamentum és az, hogy a kutya megfeleljen a fajta többi lényeges jellemzőjének.