fáraó kutya— kutyafajta

A fáraókutya elegáns, karcsú testfelépítésű, gyors vadászkutya, amelyet eredetileg nagy sebességű üldözésre tenyésztettek ki sziklás, egyenetlen terepen. Rövid, szorosan simuló, fakóbarna szőrzete van, az orrtükre, a füle és a szemhéjszélei is gyakran ugyanezt az árnyalatot viselik. Jellegzetes borostyánszínű szemei, fehér végű farka és szinte „mosolyogni” tudó arckifejezése különösen emlékezetessé teszi. Sok fáraókutya izgalom vagy öröm hatására elpirul, vagyis az orra és a füle rózsásabbá válik. Ez az ősi eredetű fajta a bronzkori vadászkutyák utódaként őrzi a gyorsaságot és a könnyed, kecses mozgást.

Az ókori föníciaiak által nagyra becsült tulajdonságok ma is megtalálhatók a fáraókopóban. Ez a fajta könnyed, fürge és rendkívül gyors, erős vadászösztönnel rendelkezik. Ehhez társul a kedves, játékos természet, így kiváló választás lehet egy aktív család számára. Egy fáraókopó kölyök általában barátságos és szeret megfelelni gazdájának. Következetes neveléssel szépen fejlődhet, és jól teljesíthet engedelmességi munkában, műcsalis futásban vagy vadászatban. Otthon nyugodt és ragaszkodó, a szabadban viszont villámgyorsan mozog. Fontos, hogy biztonságosan körülkerített terület álljon a rendelkezésére, mert egyetlen zsákmányra utaló inger is elég lehet ahhoz, hogy azonnal eliramodjon. Elegáns, intelligens és barátságos kutya, nem véletlen, hogy ez a fajta évszázadokon át fennmaradt.

Az fáraókopó különleges megjelenése miatt gyakran idézi fel az ókori Egyiptom világát, és valóban láthatók hozzá nagyon hasonló kutyák az egyiptomi falfestményeken és sírokban is. A fajta azonban valójában Máltához kötődik, ahol évszázadokon át nyulak vadászatára használták. Úgy tartják, hogy a föníciai tengerészek terjeszthették el őseiket a Földközi-tenger térségében, és a fajta elnevezése később kapcsolódhatott Egyiptomhoz. Az Egyesült Királyságban viszonylag későn, csak az 1970-es években jelent meg.

A fáraókopó története valószínűleg egészen másként alakult volna a föníciaiak nélkül. Ezek az ókori tengerjáró kereskedők a mai Libanon területéről indultak útnak, és mintegy 2500 évvel ezelőtt bejárták a Földközi-tengert, értékes árucikkeket szállítva. A feltételezések szerint ők terjesztették el az egyiptomi eredetű kopókat az ókori világban, egészen Britanniáig.

A legelfogadottabb elmélet szerint a föníciaiak hozták el ezt a kutyát Máltára, ahol nyúlvadászatra használták. 1979-ben a fáraókopót Málta nemzeti kutyájává nyilvánították.

A fajta története nagy valószínűséggel sokkal másképp alakult volna a föníciaiak nélkül. Ezek a tengeri kereskedők a mai Libanon vidékéről több mint 2500 évvel ezelőtt járták a Földközi-tengert, és értékes árucikkekkel kereskedtek. Úgy vélik, hogy ők terjesztették el az egyiptomi eredetű vadászkutyákat az ókori világ számos pontján, egészen Britanniáig. A legelfogadottabb elképzelés szerint a föníciaiak vitték el a fajtát Máltára is, ahol nyúlvadászatra használták. 1979-ben a fajtát Málta nemzeti kutyájává nyilvánították.

A Fáraókopó fajtaszabványa a fajta ideális küllemét, viselkedését és működőképességét írja le. Ez a leírás azt segíti, hogy a kutya megőrizze egészséges, jól működő testfelépítését és jellegzetes tulajdonságait. Fontos, hogy a testi épség, a kiegyensúlyozott felépítés és a túlzások kerülése mindig elsődleges legyen. Ha egy tulajdonság kívánatos, az csak mértékkel előnyös; ami pedig elfogadhatatlan, az nem lehet előnyben részesített.

A fajta közepes termetű, nemes megjelenésű kutya, tiszta, határozott vonalakkal. Elegáns, mégis erőteljes, rendkívül gyors, és könnyedén, szabadon mozog. Figyelmes, élénk arckifejezése van. Eredetileg olyan vadász, amely szaglásra és látásra egyaránt támaszkodik, és közelről dolgozva a fülét is nagyon jól használja.

Természete éber, értelmes, barátságos, ragaszkodó és játékos.

Feje hosszú, száraz és szépen metszett. Az orr-rész kissé hosszabb a koponyánál. A stop csak enyhén hangsúlyos. Oldalról és felülről nézve a fej tompa ék alakú benyomást kelt. A szeme borostyánszínű, a szőrzettel harmonizáló árnyalatú, ovális és közepesen mélyen ülő, élénk, okos kifejezéssel. Fülei középmagasan tűzöttek; figyeléskor felállnak, de nagyon mozgékonyak; tövük széles, végük finom és nagy. Állkapcsa erős, fogazata szilárd, harapása ollós. Az orr bőre csak hússzínű lehet, a szőrzettel összhangban. Nyaka hosszú, száraz, izmos és enyhén ívelt, tiszta torokvonallal.

Elülső része erős, hosszú és jól hátranyílt lapockákkal rendelkezik. Az elülső lábak egyenesek és párhuzamosak, a könyökök jól simulnak a testhez, a csüd erős. Teste rugalmas, a felső vonal szinte egyenes. A faroktő felé enyhén lejt. Mellkasa mély, egészen a könyökig ér, bordái jól íveltek, a hasa mérsékelten felhúzott. Testhossza a marmagassághoz képest kissé hosszabb. A hátulsó rész erős és izmos, a térdszögelés mérsékelt, a második comb jól fejlett. Hátulról nézve a végtagok párhuzamosak. Lábai erősek, jól ízelt ujjakkal, feszesek és jól párnázottak, se be-, se kifelé nem fordulnak.

Farka közepesen tűzött, tövénél viszonylag vastag, majd fokozatosan elvékonyodik, ostorszerű. Nyugalomban a csánk ízülete alá ér, mozgás közben magasra emelt és ívelt. Nem szabad a lábak közé húzni. A csavarodott farok nem kívánatos.

Mozgása szabad és lendületes; a fejét meglehetősen magasan hordja, és nagy területet fed le látható erőlködés nélkül. A lábak és a talpak a test vonalában mozognak; a láb oldalra csapása vagy a magas térdemeléses, úgynevezett „hackney” járás kifejezetten nem kívánatos.

Szőrzete rövid és fényes, a finomtól az enyhén érdesig terjedhet, és nincs zászlós szőrzet. Színe tan vagy gazdagabb vöröses-tan lehet. Fehér jegyek megengedettek, de a fehér farokvég különösen kívánatos. Elfogadható a fehér mellfolt, a fehér lábujjak, valamint egy keskeny fehér láng a homlokon és az orrháton. A foltosodás vagy az ezen felüli fehér rajzolat nem kívánatos. Bármely más szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

A kanok kívánatos marmagassága 56–63 cm, a szukáké 53–61 cm.

Minden eltérés hibának számít, és a hiba súlyosságát annak mértéke, valamint az egészségre és a jólétre gyakorolt hatása alapján kell megítélni.

A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük. A kölyökvásárlók számára fontos tudni, hogy a megadott méretek ideális tartományt jelentenek, de az egyes kutyák ettől kisebbek vagy nagyobbak is lehetnek.

A fáraókopó színváltozatai közül a fajtaszabvány által elfogadott árnyalatok a gazdag cser, a cser, valamint a cser fehér jegyekkel. Ebben a fajtában nincs külön hivatalosan rögzített, egyéb színváltozatokhoz tartozó regisztrációs lehetőség.

Ha egy kutya színe nem illik a megszokott, elismert változatok közé, azt általában külön kategóriaként lehetne kezelni, de a gyakorlatban érdemes olyan egyedet választani, amely minden fontos pontban megfelel a fajta elvárásainak. A szín önmagában csak egy szempont: kutya választásakor mindig az egészség és a temperamentum legyen az első.