Appenzeller Sennenhund— kutyafajta

Tudtad? Az Appenzeller Sennenhund céltudatos, fajtatiszta tenyésztése Svájcban, 1898-ban indult el.

A „Sennenhund” elnevezés nagyjából annyit jelent: a havasi vagy tehenész gazda kutyája, vagyis a tejtermelő gazdaságok mellett dolgozó kutya.

Az Appenzeller Sennenhund a svájci hegyikutyák családjába tartozik, rokonai közé sorolják a nagy svájci havasi kutyát, a berni pásztorkutyát és az entlebuchi havasi kutyát is.

Terelőmunkában az Appenzeller gyors, határozott mozdulatokkal irányítja a jószágot: ha egy tehén letérne az útról, odaszalad, és finoman a sarkánál csípve tereli vissza.

A legtöbb Appenzeller trikolor színe fekete, cser és fehér, de időnként előfordul havannabarna alapszín is. Ez a barna árnyalat a csokoládészínű labradoréhoz hasonlítható.

Svájcban az Appenzeller Sennenhund beceneve „Bläss”, ami a homlokán látható fehér csíkra, vagyis a jellegzetes hókára utal.

A fajtára különösen jellemző a magasan tűzött farok, amely mozgás közben szorosan a hát fölé kunkorodik. Ez az Appenzeller egyik sajátos ismertetőjegye.

Az Appenzeller Sennenhund közepes termetű, erős, mozgékony svájci hegyi- és pásztorkutya. Eredetileg marhák hajtására, a gazdaság őrzésére és mindennapi farmmunkára használták, ezért a fajtát ma is az éberség, a kitartás és a gyors reagálás jellemzi.

Megjelenésében harmonikus, izmos, majdnem négyzetes felépítésű kutya. Teste inkább tömör, mint hosszú, mégis rugalmas és atletikus. Jellegzetes a háromszínű szőrzet, az élénk tekintet és a magabiztos, kissé huncut arckifejezés. A marmagasság és a testhossz aránya nagyjából 9:10, vagyis a kutya csak enyhén hosszabb, mint amilyen magas.

Természete élénk, bátor, magabiztos és figyelmes. Idegenekkel szemben gyakran tartózkodó, de nem lehet félénk vagy bizonytalan. Jó házőrző, nehezen megvesztegethető, ugyanakkor megfelelő neveléssel vidám, tanulékony és családjához erősen kötődő társ. Munkakutya-múltja miatt sok mozgást, feladatot és következetes irányítást igényel.

A fej arányos a testtel, enyhén ék alakú. A koponya viszonylag lapos, a pofa felé fokozatosan keskenyedik. A stop nem túl erős. Az orrtükör fekete alapszínű kutyáknál fekete, havannabarna alapszínűeknél barna. A pofa közepesen erős, nem hegyes, az ajkak feszesek. A harapás ideálisan ollós, de a tétre harapás is elfogadott; az első előzápfogak vagy a harmadik zápfogak hiánya nem számít súlyos eltérésnek.

A szemek kicsik, mandula alakúak, enyhén ferdén ülnek, és élénk, figyelmes kifejezést adnak. Fekete alapszínnél sötétbarnától barnáig, barna alapszínnél világosabb barnáig terjedhet a szemszín. A szemhéjaknak jól kell záródniuk, pigmentjük az alapszínhez igazodik.

A fülek magasan és viszonylag szélesen tűzöttek, lelógók, háromszög alakúak, enyhén lekerekített véggel. Nyugalomban a pofához simulnak, figyeléskor a tövüknél megemelkednek és előre fordulnak, így a fej formája még jellegzetesebbé válik.

A nyak rövid, erős és száraz. A test erőteljes és kompakt. A hát egyenes és feszes, az ágyék rövid és izmos, a far a hát vonalát szépen folytatja. A mellkas széles és mély, a könyökig ér, a mell elülső része jól fejlett. A hasvonal csak enyhén felhúzott.

A farok magasan tűzött, erős, közepes hosszúságú és dúsan szőrözött. Mozgás közben szorosan a far fölé kunkorodva hordja, akár középen, akár kissé oldalra helyezve. Nyugalomban a farok lazább tartása is előfordulhat.

Az elülső végtagok egyenesek, párhuzamosak és izmosak. A váll hosszú és jól dőlt, a könyök a testhez simul. A lábközép rövid, oldalról nézve enyhén lejt. A hátulsó végtagok szintén erősek és izmosak, hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak. A fajta mozgása lendületes, térölelő és egyenes vonalú; ügetésben jó előrelépés és erős tolóerő kívánatos.

A mancsok rövidek, kerekdedek, zártak, ívelt ujjakkal és erős talppárnákkal. Ez a felépítés jól illik a fajta eredeti, hegyvidéki munkájához.

A szőrzet rövid, tömött, fényes és a testhez simuló. Kétrétegű: erős fedőszőrből és sűrű aljszőrből áll. Az aljszőr lehet fekete, barna vagy szürke, de nem szabad feltűnően átlátszania a fedőszőrön. A mar vagy a hát tájékán előforduló enyhe hullámosság megtűrt, de nem kívánatos.

A szín mindig háromszínű. Az alapszín fekete vagy havannabarna lehet, ehhez rozsdavörös és fehér jegyek társulnak. A rozsdavörös jegyek általában a szemek fölött, a pofán, a mellkason és a végtagokon jelennek meg, és a sötét alapszín, illetve a fehér jegyek között helyezkednek el. A fehér jegyek közé tartozik a jól látható homlokcsík, amely az orrháton át a pofára fut, a fehér áll és torok, a mellkason végighúzódó fehér rész, a fehér mancsok, valamint a fehér farokvég. A tarkón lévő kisebb fehér folt vagy keskeny nyakörvszerű jegy elfogadott, de a túl széles fehér nyakörv nem kívánatos.

Az ideális marmagasság kanoknál körülbelül 52–56 cm, szukáknál 50–54 cm. Kisebb, nagyjából 2 cm-es eltérés mindkét irányban még elfogadható lehet, ha a kutya összképe arányos és típusa megfelelő.

A fajtánál hibának számít minden olyan eltérés, amely rontja az arányosságot, a mozgást, a típusos megjelenést vagy a munkakutya-jelleget. Ilyen lehet például a túl nehéz vagy túl könnyű fej, a gyenge izomzat, a hibás hátvonal, a rossz végtagállás, a bizonytalan mozgás, a túl világos vagy kidülledő szem, a nem megfelelő fültartás, a látható aljszőr, illetve a pontatlan vagy túl nagy fehér jegyek. Súlyos eltérésnek tekinthető az agresszív vagy túl félénk viselkedés, a súlyos harapáshiba, a kék szem, a nem háromszínű szőrzet, a nem fekete vagy nem havannabarna alapszín, a göndör vagy egyrétegű szőrzet, valamint a megengedett mérettartományon kívül eső marmagasság.