Weimari vizsla— kutyafajta

A Weimari vizsla könnyen felismerhető jellegzetes, ezüstös-szürke szőrzetéről. A kanok marmagassága általában 63–69 cm, a szukáké 58–64 cm. A jól tenyésztett egyedek egyszínűek, legfeljebb egy kisebb fehér folt lehet a mellkason. Az arc barátságos és értelmes kifejezésű, borostyánszínű vagy kékesszürke szemekkel és hosszú, bársonyos fülekkel. Az összhatás elegáns, áramvonalas és kiegyensúlyozott. Egy jó kondícióban lévő, előre mutató Weimari vizsla igazán lenyűgöző látvány.

Ez a fajta általában kiválóan kijön a gyerekekkel, és igényli, hogy valódi családtagként kezeljék. Könnyen ápolható, jól tanítható, szeretetteljes és tettre kész természetű kutya. Ugyanakkor csak akkor ideális társ, ha gazdája rendszeresen biztosít számára sok mozgást és szellemi elfoglaltságot.

A Weimari vizsla ezüstös szőrzete, világos szemei és elegáns megjelenése miatt igazán feltűnő kutya. De nemcsak a külseje különleges: a kölykökből intelligens, jól tanítható és ragaszkodó felnőtt válik. Vadászatra tenyésztett fajta, ezért kimagasló az արագasága és állóképessége, és rengeteg mozgásra van szüksége. Kitűnő futótárs vagy lelkes játékpartner lehet egy intenzív frizbimeccsen. A mozgás mellett azonban leginkább az embereihez kötődik, és arra vágyik, hogy szeretett családtagként élhessen.

A weimari vizsla ezüstös-szürke szőrzete miatt kapta a „szürke szellem” becenevet. A fajta a 19. század elején, a weimari nagyhercegi udvarban alakult ki, ahol az arisztokrácia számára tenyésztettek egy kiváló vizslátípusú vadászkutyát. A fajta eredete ugyanakkor ennél régebbre is visszanyúlhat, mert egy évszázadokkal korábbi Van Dyck-portrén is látható egy hozzá hasonló kutya.

A weimari nemesség sokáig igyekezett kizárólag a saját köreiben tartani ezt a kutyát, ezért szigorú tenyésztési és tartási szabályokat vezettek be. A második világháború után kezdett szélesebb körben ismertté válni Németországon kívül, amikor több példány került az Egyesült Államokba és az Egyesült Királyságba. Ettől kezdve népszerűsége gyorsan nőtt, főként kiváló vadászkészsége miatt. Az 1950-es években jelent meg először az Egyesült Királyságban, ahol ma már a kiállításokon is gyakran feltűnik. Létezik hosszúszőrű változata is, de ez jóval ritkább.

A weimari vizsla a 19. század elején alakult ki, így a kutyafajták között viszonylag fiatalnak számít. Történetének központi alakja Karl August, Weimar nagyhercege volt, aki lelkes vadász hírében állt. Olyan ebekre vágyott, amelyek egyszerre erősek, gyorsak, kitartóak és megbízhatók a vadászat során. Úgy tartják, hogy különféle német és francia vadászkutyák, valamint vérebek keresztezésével hozták létre a fajtát.

A kezdetekben ezek az elegáns, jellegzetes megjelenésű kutyák főként nagyvadra vadásztak, például medvére, farkasra és hegyi oroszlánra. Később, amikor Európában csökkent az ilyen ragadozók száma, a weimari vizsla szerepe is változott: sokoldalú vadászkutyává vált, amely a vad felkutatásában, jelzésében és visszahozásában is segített.

A fajta sokáig szinte titokban maradt a német nemesség körében, és csak a 20. század elején kezdtek az első példányok más országokba is eljutni. Az Egyesült Államokban a 20. század közepén nőtt meg igazán a népszerűsége, részben azért is, mert ismert közéleti és filmes személyiségek is rajongtak érte. Később egy híres fotós és művész weimari vizslákat ábrázoló képei is sokat tettek ahhoz, hogy a fajta világszerte ismertté váljon.

A weimari vizsla nevét a németországi Weimarról kapta, ahol a nemesi vadászok nagyvadak, például medvék és farkasok elejtésére tenyésztették ki. Amikor ezeknek a ragadozóknak az állománya Európában csökkent, a fajta új feladatot kapott: sokoldalú vadászkutyává vált, amely a vadmadarak felkutatásában, jelzésében és apportírozásában is kiváló volt. A mai weimari vizslák is megőrizték őseik alkalmazkodóképességét és munkakedvét. Szívesen dolgoznak gazdájukkal, és számos kutyás sportban, illetve aktív elfoglaltságban remek társak.

A weimaraner fajtaszabványa a fajta ideális küllemét, testfelépítését, viselkedését és a helyes színt írja le. A legfontosabb követelmény az egészséges, kiegyensúlyozott, jól működő testalkat. A túlzásokat és minden olyan jellegzetességet kerülni kell, amely rontja a kutya egészségét, jóllétét vagy munkaképességét. Ha egy tulajdonság előnyös, annak is csak mértékkel kell megjelennie. Az olyan jegyek, amelyek a fajtánál nem elfogadhatók, nem lehetnek előnyt jelentők a bírálat során.

A weimaraner közepes termetű, szürke színű, világos szemű kutya. Megjelenése erőt, állóképességet és jó egyensúlyt sugall. A fajta elsődleges feladata a vadászat, ezért a munkakedv és a használhatóság kiemelten fontos.

Természete bátor, barátságos, védelmező, engedelmes és figyelmes. Feje közepesen hosszú, nemes benyomású, mérsékelt stopppal és enyhén kifejezett középvonallal. A nyakszirtcsont kissé hangsúlyos. Az orrhát egyenes, az orrnyílások finomak. Az orr színe szürke.

Szeme közepes méretű, kerekded, borostyán vagy kékesszürke árnyalatú lehet. Kellő távolságra ül, ami jó természetre utal; nem lehet sem túl dülledt, sem mélyen fekvő. Kifejezése élénk, kedves és intelligens. Füle hosszú, karéjos, enyhén redőzött és magasan tűzött; ha az áll mellé simítjuk, körülbelül 2,5 cm-rel az orrhegy előtt kell végződnie.

Állkapcsa erős, szabályos és teljes ollós harapással. Az ajkak és az íny hússzínű, enyhén rózsás árnyalatúak. A teljes fogazat különösen kívánatos.

Nyaka tiszta vonalú és közepesen hosszú. Az elülső lábak egyenesek és erősek. A test hosszabb, mint a marmagasság, nagyjából 12:10 arányban. A felső vonal egyenes, a far enyhén lejtős. A mellkas jól fejlett és mély, a bordák jól íveltek. A bordaív egészen hátra nyúlik, rövid, feszes ágyékba fut. A has feszesen húzott, a mellkasnak könyökig kell érnie.

A hátsó végtagok közepesen szögeltek, jól hajlított térddel. A csánkok alacsonyan helyezkednek el, sem befelé, sem kifelé nem fordulhatnak. Az izmok fejlettek. A mancsok tömörek, szorosan zárt, jól ívelt ujjakkal és vastag talppárnákkal. A karmok rövidek, szürke vagy borostyánszínűek.

A farok korábban rendszerint kurtított volt; ez ma már több országban másként szabályozott. Természetes, nem kurtított farok esetén közepes tűzésű, a testhez arányos vastagságú, a csánkig érő, a végén elkeskenyedő. Nyugalomban a hátvonal alatt viselt, izgalomban emelhető, de nem kunkorodhat a hát fölé. Jó szőrborítás szükséges.

Járása könnyed, nagy területet fed le, és sima, összehangolt mozgást mutat. Hátulról nézve a hátsó lábak párhuzamosan mozognak az elülsőkkel, oldalról pedig a felső vonal erős és egyenes marad.

Szőrzete rövid, sima és fényes. A hosszúszőrű változat testén a szőr 2,5–5 cm hosszú, a nyakon, mellkason és hason valamivel hosszabb, a farokon és a lábak hátulján zászlós. A helyes szín kizárólag a szürke. Az ezüstszürke a legelőnyösebb, de az egérszürke vagy őzszürke árnyalat is megengedett; a fej és a fülek világosabbak lehetnek. Gyakori a háton végigfutó sötétebb csík. A szőrzetnek fémes fényűnek kell hatnia. Kis fehér mellfolt elfogadható, és sérülésből eredő fehér jegy sem számít hibának. A kék szín, illetve bármely más szín vagy színkombináció nem elfogadható.

Marmagasság: kanoknál 61–69 cm, szukáknál 56–64 cm.

A szabványtól való minden eltérés hibának számít, és a megítélésének súlyossága attól függ, mennyire tér el az ideálistól, illetve milyen hatással van a kutya egészségére, jólétére és hagyományos munkavégző képességére.

A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük.

A leírt méretek a kívánatos ideált jelölik, de egy kölyök vagy felnőtt kutya természetesen lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is ennél.

A weimaraner színeit illetően a fajtastandardban elfogadott árnyalatok a következők: egérszürke, őzszürke és ezüstszürke.

Nem fajtastandard szerinti színnek számít a kék. Előfordulhatnak ilyen kölykök is, de a fajta kiválasztásánál érdemes mindig a standardnak megfelelő küllemet, valamint az egészséget és a temperamentumot előtérbe helyezni, nem pedig kizárólag a színt.

Ha egy kölyök olyan színű, amely nem szerepel sem az elfogadott, sem a nem standard színek között, azt külön kategóriában érdemes kezelni, és a pontos besoroláshoz szakmai segítséget kérni.