Szlovák drótszőrű vizsla— kutyafajta

A szlovák drótszőrű vizsla egy viszonylag fiatal fajta: a 20. század végén vált hivatalosan elismertté. A fajta kialakításához a cseh vizslát és a német drótszőrű vizslát kereszteztek, majd weimari véreb vért is bevontak a tenyésztésbe. Ennek köszönhetően a kutya kemény, drótos szőrzete és a weimari vérebekre emlékeztető ezüstszürke árnyalata is megjelent. A 21. század elején néhány példány az Egyesült Királyságba is bekerült, főként munkavizslát kedvelő, gyakorlott vadászok révén.

A szlovák drótszőrű vizsla (imp.) fajtastandardja az ideális külsőt, viselkedést és felépítést írja le, vagyis azt, milyen jegyek segítik a kutyát eredeti munkájának ellátásában. Ennél a fajtánál különösen fontos a jó egészségi állapot és a kiegyensúlyozott testfelépítés; a túlzásba vitt vagy a kutya jólétét rontó tulajdonságok nem kívánatosak. Az elvárt tulajdonságoknak mindig megfelelő arányban kell megjelenniük. Ha egy kutyánál a leírásban elfogadhatatlannak jelölt szín vagy jegy jelenik meg, az a kiállítási értékelésben nem lehet előny.

Általános megjelenésében ez a fajta elegáns, mégis robusztus, soha nem nehézkes. Teste valamivel hosszabb, mint magas. Jellegzetesen szőrös, durvább fedőszőrrel borított kutya. Sokoldalú vadászkutya, amely mezőn, erdőben és vízben is jól dolgozik. Tanulékony, együttműködő és könnyen képezhető.

Feje oldalnézetben téglalap alakú, közepesen hosszú és száraz, ráncok nélkül. A szemek fölött enyhe kiemelkedés látható, a homlok és az orrhát közötti törés mérsékelt. A koponya hátsó része jól fejlett, az orrhát egyenes. A koponya és az orrnyereg hossza nagyjából azonos. Az ajkak közepesen vastagok, jól záródók és sötétek. Az orr nagy és sötét színű. A szemek mandulavágásúak, jól illeszkednek, értelmes tekintetűek; felnőtt korban borostyánszínűek, fiatal kutyáknál előfordulhat kékes árnyalat is. A fülek viszonylag hosszúak, tövüknél szélesek, végük lekerekített, és a szem vonala fölött tűzöttek. Az állkapocs erős, a harapás szabályos, teljes és ollós. A nyak közepesen hosszú, izmos, száraz, lebernyeg nélkül, és büszkén hordott fejet biztosít.

Elöl a mar jól kifejezett, és szépen simul a felső vonalba. A lapockák dőltek és jól hátranyúlnak. Az elülső lábak erősek és egyenesek, a csüdök szilárdak, csaknem függőlegesek és viszonylag rövidek. A test hosszabb, mint magas: a testhossz és a marmagasság aránya kanoknál nagyjából 10:9, szukáknál 10:8. A mellkas jól fejlett, hosszú és széles, keresztmetszete inkább ovális. A bordák jól íveltek, mélyen hátranyúlnak, és könyökig érnek. A hát vízszintes, jól izmolt, az alhúzás mérsékelt. Hátul széles, jól szögelt, erős combokkal és jól leeresztett csánkokkal.

A mancsok íveltek, sötét talppárnákkal és karmokkal. A farok közepesen erős, mérsékelten magas tűzésű, nyugalomban lelóg, mozgásban a hát vonalában hordott. Korábban gyakran kurtították; ma a természetes farok is elfogadott. A szőrzet kettős: finom, rövid aljszőrzetből és mintegy 4 cm hosszú, egyenes, érdes, védelmet nyújtó fedőszőrből áll. A homlokon, a koponyán és az orcákon rövidebb a szőr, a pofán, az ajkakon és az állon puhább, ami jól látható szakállat alkot. A szemöldök hangsúlyos, a füleken a szőr finomabb. A farok is jól fedett szőrrel. A bőr szürkés, közepesen vastag, rugalmas és ránctalan.

A szín alapvetően a szürke bármely árnyalata lehet, akár kontrasztos szürke foltokkal is. Az egyenletesen pettyezett, szürke deres mintázat elfogadható. A lábakon és a mellkason megjelenő fehér jegyek megengedettek. A fej és a fülek gyakran valamivel világosabb árnyalatúak. Minden egyéb szín vagy színkombináció nem kívánatos.

Marmagasság: kanok: 62–68 cm szukák: 57–64 cm

A standardtól való minden eltérés hibának számít, és a hiba súlyát mindig annak mértéke, valamint a kutya egészségére, jólétére és munkaképességére gyakorolt hatása alapján kell megítélni.

A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük. A kölykök mérete eltérhet a standardban megadott értékektől; ez a leírás az ideális típust mutatja be, nem garantálja a pontos végső magasságot vagy súlyt.

A szlovák drótszőrű vizsla színeiben a fajtaszabvány által elfogadott árnyalatok közé a szürke és a szürke deres tartozik.

Az „egyéb” színmegjelölés azt jelenti, hogy a kölyök olyan színűnek tűnik, amely jelenleg nem ismert a fajtán belül, és nem szerepel sem a fajtaszabvány szerinti, sem a nem fajtaszabványos színek között. Ilyenkor érdemes fajtaszakértővel egyeztetni, hogy a szín pontosan azonosítható és megfelelően legyen feltüntetve.

Nem fajtaszabványos színnek az számít, amelyet a fajtaszabvány nem fogad el. Bár előfordulhat, hogy egyes kutyák ilyen színűek, ajánlott olyan egyedet választani, amely minden fontos jellemzőjében megfelel a fajtaszabványnak.

A szín csak egy szempont a választásnál. Mindig az egészség és a temperamentum legyen az elsődleges, amikor kutyát választasz.