Papillon— kutyafajta

A papillont kistermetű, általában 20–28 cm marmagasságú kutya, mégis messziről felismerhető a nagy, pillangószárnyra emlékeztető füleiről, amelyek a fajtának a nevét is adják. A név francia eredetű, és pillangót jelent. Vannak egyenes állású fülű egyedek, de létezik a lehajló fülű változat is, amelyet Phalène típusnak neveznek.

A fajta finom, elegáns megjelenésű, tollas zászlójú farokkal és hosszú, selymes szőrzettel rendelkezik. Színe többféle lehet, de az alapszín rendszerint fehér. Bár törékenynek tűnik, valójában meglepően szívós, sokoldalú kiskutya, amely jól alkalmazkodik a melegebb és a hűvösebb éghajlathoz is, valamint városi és vidéki környezetben egyaránt jól érzi magát. Szívesen vesz részt a családi programokban, és mozgékony, tanulékony természete miatt kiválóan szerepel az agilityben is. Azok a gazdák pedig, akik nem versenyezni szeretnének vele, könnyen megtaníthatják különféle trükkökre.

Ez a kistestű fajta szinte mindent magában hordoz: eleganciát, intelligenciát, barátságosságot és sokoldalúságot. A papillon jellegzetes, pillangóra emlékeztető füleivel finom, törékeny benyomást kelt, valójában azonban van benne sportos vér is, ezért élénk, mozgékony és játékos természetű. Kifejezetten jól teljesít ügyességi feladatokban, és könnyen tanítható különféle versenyekre vagy trükkökre. Jól érzi magát szinte bárhol, legyen szó városi lakásról vagy vidéki házról. Kíváncsi, aktív kutya, aki szívesen játszik bent is, kint is.

A Papillon Franciaország és Belgium apró, elegáns „pillangó kutyája”, amelyet Európában törpe spánielként is emlegetnek. A fajta két változatban fordul elő: a Papillon és a Phalene. A Papillon fülei dús szőrzetűek és felállnak, úgy terülnek szét, mint egy pillangó szárnyai, innen kapta a nevét. A lógó fülű Phalene elnevezése a lepke összecsukott szárnyaira utal. Az eredeti kontinentális spánielek között valószínűleg a lógó fülű típus is gyakori volt.

A Papillon és a Phalene egykor rendkívül kedvelt volt az európai királyi udvarokban, és számos előkelő hölgy tartotta őket, köztük Madame de Pompadour és Marie Antoinette királyné is. Ez a kecses, finom csontozatú fajta rendkívül intelligens, és engedelmességi, valamint agility versenyeken is nagy sikerrel szerepel.

A papillon eredetileg elegáns, figyelmes ölebként vált kedvenccé a nemesi hölgyek körében, és évszázadokon át nagy becsben tartották az európai királyi udvarokban. Sok régi festményen is feltűnik: több híres művész ábrázolt papillonokat királynők és hercegnők társaságában.

A fajta a reneszánsz idején alakult ki, amikor a kor kedvelt törpe kutyáit spánielekkel keresztezték. Korai őseit gyakran „törpe spánielként” emlegették. A nemesség körében akkoriban divat volt a jól ismert fajták kisebb változatait tenyészteni, és a papillon is ebből a szemléletből született.

A spánieles háttér valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy ez a finom megjelenésű kutya meglepően fürge, sportos és könnyen tanítható a toy fajták között. Bár kistestű, nemcsak ölben szeret üldögélni, hanem szívesen mozog és tanul is.

A fajta francia kötődése erős, hiszen több híres francia személyiség is rajongott érte, köztük Madame de Pompadour, XIV. Lajos és Marie Antoinette. Utóbbi egyik papillonja, Thisbe, hűségesen a fogságban tartott királynő várakozóhelye előtt maradt. A tenyésztés és a fajta formálódása ugyanakkor főként Olaszország és Spanyolország korai kutyatenyésztő központjaiban gyorsult fel, ahol a papillon egyre népszerűbbé vált.

A Papillonhoz hasonlóan sok apró termetű fajta hosszú évszázadokon át kedvelt kísérője volt az európai előkelőségeknek. Ezt a bájos kutyát eredetileg nemes hölgyek elegáns társának tenyésztették. Régi királynők és hercegnők számos portréján is felbukkan, amelyeket Európa híres festői készítettek.

A Papillon a toy spánielek közé tartozik, és egykor törpe spánielként is ismerték. Vadászkutya-eredete miatt meglepően könnyen tanítható, és a legtöbb más apró testű kutyánál sportosabb, mozgékonyabb alkatú.

A Papillon fajtaszabványa a fajta ideális külsejét, viselkedését és felépítését írja le, vagyis azt a képet, amelyhez a tenyésztők és a bírók igazodnak. A legfontosabb követelmény az egészséges, jól működő testfelépítés. Minden olyan jelleg vagy túlzás kerülendő, amely rontja a kutya egészségét, jóllétét vagy terhelhetőségét. Ha egy tulajdonság kívánatos, annak is csak megfelelő mértékben szabad megjelennie. Olyan egyedet, amely elfogadhatatlan színt vagy jellegzetességet hordoz, kiállításon nem szabad előnyben részesíteni.

A Papillon összhatása finom, harmonikus, kistestű kutyáé. Figyelmes tartású, élénk és intelligens benyomást kelt. Nevét a fülek formájáról kapta: a felálló fülek oldalt szétnyíló, pillangószárny-szerű hatást adnak. Ha a fülek teljesen lecsüngenek, ezt a változatot Phalène-nek, vagyis „éjjeli lepkének” nevezik. A fejen lévő mintázat lehetőleg szimmetrikus legyen, és egy keskeny, határozott fehér sáv jól illik ehhez a fajta képéhez, bár ez nem feltétlenül kötelező.

Természetét tekintve a Papillon élénk, barátságos, intelligens és általában nem agresszív. Mindig éber, kíváncsi kis kutya.

A fej enyhén kerekített a fülek között. Az orr felé finoman elkeskenyedő pofa jól elkülönül a koponyától, a stop határozott. Az orrtól a stopig mért távolság nagyjából a fej hosszának egyharmada. Az orr fekete. A szem közepes méretű, kerek, nem dülledt, sötét színű, sötét szemhéjszéllel, és inkább mélyebben ül a koponyában. A fülek nagyon nagyok, mozgékonyak, lekerekített csúccsal és gazdag zászlóval, a fej hátsó részén tűzve úgy, hogy a koponya enyhe kerekedése látható maradjon. A fül bőre erős, de finom. Felálló fül esetén a fül nagyjából 45 fokos szöget zár be a fejhez képest.

Az állkapocs erős, a harapás szabályos, teljes és ollós harapás. Az ajkak vékonyak, feszesek és sötétek. A nyak középhosszú.

Elölről nézve a vállak jól fejlettek és lejtősek. A mellkas meglehetősen mély. Az elülső lábak egyenesek, finom csontozatúak, mégis erősek, a könyökök közel simulnak a mellkashoz. A test viszonylag hosszú, a hát vonala vízszintes, a bordák jól íveltek, az ágyék erős és kellően hosszú, a has enyhén felhúzott. A hátulsó rész jól izmolt, a térdízület szöge jól kialakított. Hátulról nézve a lábak párhuzamosan állnak. A tappancsok finom csontozatúak, kissé hosszúkásak, nyúlra emlékeztetők, az ujjak között dús szőrpamacsokkal.

A farok hosszú, gazdagon zászlózott, magasan tűzött, a hát fölé ívelve hordott, a lelógó szőrzet szép tollszerű díszt alkot. A mozgás könnyed, szabad és lendületes, minden kötöttség nélkül. Elölről és hátulról nézve a lábak és a mancsok párhuzamosan mozognak, befelé vagy kifelé fordulás nélkül. Oldalnézetben jó tért fed le, és nincs benne magas térdemelésre emlékeztető járás.

A szőrzet bőséges és selymes, de aljszőrzet nélküli. A fedőszőr hosszú, finom, egyenes és a test oldalán, valamint a háton simán fekszik. A mellkason dús gallér látható. A koponyán, a pofán és a lábak elülső részén a szőr rövidebb és sima fekvésű. Az elülső lábak hátsó oldalán, a combokon, a farkon és a test több pontján hosszú szőrzet díszlik.

Alapszíne fehér, rajta bármilyen színű foltokkal, kivéve a májszínt. Háromszínű változatban a kutya fekete-fehér, a szemek fölött, a fülek belső oldalán, az arcon és a faroktő alatt barna jegyekkel. Más szín vagy színkombináció nem elfogadható.

A marmagasság általában 20–28 cm. Jól fejlett szőrzet és zászlók mellett a kutya kissé hosszabbnak tűnik, mint magasnak.

A hibákat mindig a súlyosságuk és az egészségre, illetve a jóllétre gyakorolt hatásuk alapján kell megítélni.

Kan egyedeknél mindkét herének láthatóan normálisan fejlettnek és a herezacskóba teljesen leszálltnak kell lennie.

A leendő kölyökkutya-vásárlók számára fontos tudni, hogy a szabványban megadott méret az ideális típust írja le, de az egyes kutyák ettől kissé eltérhetnek. Előfordulhat, hogy egy kutya kisebb vagy nagyobb a megadott méretnél.

A papillon fajtában a következő, fajtastandardnak megfelelő színek fordulhatnak elő: fekete-fehér, sötétvörös-fehér, sötétvörös zoboly-fehér, sötét zoboly-fehér, sötét árnyalt zoboly-fehér, citrom-fehér, citrom zoboly-fehér, halványvörös-fehér, halványvörös zoboly-fehér, vörös-fehér, vörös zoboly-fehér, zoboly-fehér, ezüst-fehér, ezüst zoboly-fehér és trikolór.

Előfordulhatnak más színek is, de ezek nem számítanak a fajtára jellemző, elfogadott változatoknak. A szín önmagában soha ne legyen fontosabb az egészségnél és a temperamentumnál, amikor kölyök vagy felnőtt kutya mellett döntünk.