Lancashire Heeler— kutyafajta

A Lancashire Heeler kistermetű, mégis erős és szilárd felépítésű kutya, amely figyelmes és rendkívül energikus munkavégző. Eredetileg szarvasmarhák terelésére használták, de terrieres ösztönei miatt nyúl- és patkányfogásban is ügyes. A fajtára jellemző az úgynevezett „heeler mosoly”: ha boldogok, egyes egyedek úgy húzzák hátra az ajkukat, mintha mosolyognának. A fajta állománya sokáig igen kicsi volt, ezért a genetikai változatosság korlátozott, ami növeli bizonyos öröklődő betegségek kockázatát. Kiejtése: Lancashsír hílör.

Az amerikai meztelen terrier élénk, intelligens és szeretetteljes kutya, amely különleges, szőrtelen megjelenésével azonnal felhívja magára a figyelmet. Közepesen aktív, játékos fajta, amely szívesen vesz részt családi programokban, tanulékony, és általában jól reagál a következetes, pozitív nevelésre.

Bár bundája nincs vagy csak nagyon rövid, finom szőrzete lehet, bőre rendszeres odafigyelést igényel. Védeni kell az erős napsütéstől, hideg időben pedig kabátra lehet szüksége. A vedlés hiánya miatt sok gazda számára praktikus választás, de fontos tudni, hogy egyetlen kutyafajta sem teljesen allergiamentes.

Az amerikai meztelen terrier általában éber, kíváncsi és ragaszkodó társ. Terrier múltjából adódóan lehet benne némi makacsság és erős zsákmányösztön, ezért a korai szocializáció, a biztonságos pórázhasználat és a mentális lefárasztás különösen fontos. Megfelelő gondoskodással vidám, hűséges családi kutya lehet aktív gazdák számára.

A Lancashire Heeler eredetét valószínűleg egy welsh corgi és egy Manchester terrier keresztezése alakította ki, még abból az időszakból, amikor marhákat hajtottak Walesből az Ormskirk környéki piacokra. A fajta már jóval a hivatalos elismerése előtt is jól ismert és kedvelt volt ezen a vidéken, ahol Ormskirk Heeler vagy Ormskirk terrier néven emlegették.

Megjelenésében és munkastílusában is jól látszik ez a kettős örökség: a Manchester terriertől a mellső lábakon látható jellegzetes cser jegyeket örökölte, a corgitól pedig az alacsony termetet és a sarokharapó, terelésre való ösztönt. Élénk, okos és hosszú életű kutya, amely családi kedvencként is egyre népszerűbb.

A Lancashire Heeler története egészen a 17. századig nyúlik vissza, de a fajta pontos eredete nem ismert. Általánosan elfogadott, hogy egy corgi-típusú kutya szerepet játszott a kialakulásában, amelyet Észak-Walesből Lancashire piacaira tereltek az állatok hajtására. Ami biztosnak látszik: Nyugat-Lancashire Ormskirk környékén gyakori volt egy kistestű, fekete-cser színű kutya, amelyet „mészároskutyaként” emlegettek. Ennek a kutyának feltételezett ősei között szerepel a corgi és a Manchester terrier is.

Ezeket a hasznos gazdasági kutyákat nemzedékeken át ugyanazon a vidéken tenyésztették tovább, így fokozatosan kialakultak a sajátos tulajdonságaik. Eredetileg marhaterelésre és rágcsálóirtásra használták őket, később azonban barátságos természetüknek és kedves megjelenésüknek köszönhetően családi kutyaként is népszerűvé váltak.

A 20. század végére a fajta hivatalos elismerést kapott az Egyesült Királyságban, 2003-ban pedig veszélyeztetett őshonos fajtának minősítették. Napjainkban egyre többen érdeklődnek ez iránt a remek társasági kutya iránt, amely szívesen vesz részt engedelmességi, agility-, rally- és terelési versenyeken is. A Lancashire Heeler az Egyesült Államokban, Svédországban, Hollandiában és Ausztráliában is egyre ismertebbé vált.

A Lancashire Heeler fajtaleírása az ideális megjelenést, viselkedést és működőképességet írja le, vagyis azt, milyen legyen ez a kutya testfelépítésben, temperamentumban és szőrzetben ahhoz, hogy eredeti feladatára alkalmas maradjon. Ennél a fajtánál az egészség és a szilárd, arányos felépítés alapvető. A tenyésztőknek és a bíráknak mindig kerülniük kell minden olyan eltúlzott vagy kedvezőtlen jellegzetességet, amely árthat a kutya jóllétének vagy használhatóságának. Előnyös tulajdonság csak megfelelő mértékben kívánatos; ha pedig egy kutyán olyan tulajdonság, szín vagy jelleg jelenik meg, amely nem elfogadható, azt nem szabad díjazni.

A Lancashire Heeler összhatásában kicsi, de erős, zömök és éber, lendületes munkakutya. Eredetileg szarvasmarha terelésére használták, ugyanakkor erős terrierösztöne is van, ami a nyulak és a patkányok hajszolásában nyilvánulhat meg. Természete bátor, vidám és ragaszkodó a gazdájához.

A feje arányos a testtel. A koponya lapos és a fülek között széles, a szemek felé enyhén szűkül. A stop közepesen kifejezett, a homlok és a pofa nagyjából párhuzamos síkban fut. A szemek mandula alakúak, közepes méretűek és többnyire sötétek; májszínű kutyáknál világosabb árnyalat is elfogadható, ha illik a szőrszínhez. A fülek éberen állnak fel vagy felállók. A lelógó, nem emelkedő fülek nem kívánatosak. Az ajkak feszesek, a harapás ollós, erős állkapoccsal. Az alul- vagy túlfogás nem kívánatos.

A nyak közepes hosszúságú, jól illeszkedik a vállakhoz. Az elülső rész jó vállazottságú, a könyökök szorosan simulnak a bordákhoz, a csontozat erős. A csüd enyhe kifelé fordulása még elfogadható, de nem lehet olyan mértékű, hogy gyengeséget vagy rossz mozgást okozzon. A test jól ívelt bordákkal rendelkezik, mélyen hátranyúló mellkassal és feszes összekötéssel. A felső vonal szilárd és vízszintes, soha nem süllyedhet meg a mar táján vagy a far felé. A test hossza körülbelül 2,5 cm-rel nagyobb a marmagasságnál.

A hátulsó rész izmos, a térdízületek jól szögeltek, a csánk alacsonyan helyezkedik el. Hátulról nézve állásban és mozgás közben is párhuzamosnak kell látszania, nem lehet tehénállású vagy hordószerű. A mancsok kicsik, feszesek és jól párnázottak. A farok magas tűzésű, természetes hosszúságú, és figyelmes állapotban enyhe ívben a hát fölött hordott, de nem képez teljes kört.

A mozgás gyors, élénk és természetes, nagyfokú szabadsággal.

A szőrzet alatt finom aljszőrzet található, fölötte rövid, tömör, kemény, időjárásálló fedőszőrzet fekszik. A nyakon a fedőszőr kissé hosszabb lehet. Az aljszőrzet nem látszódhat át, és nem állhat el hosszabb sörényszerű rész a nyaknál. A hosszú vagy erősen hullámos szőrzet kifejezetten nem kívánatos.

A szín fekete-cser vagy májbarna-cser lehet, a pigmentnek harmonizálnia kell a szőrszínnel. Gazdag cser jegyek jelennek meg az arcon, gyakran a szemek felett is. Cser szín látható a pofán, a mellkason, a térdtől lefelé, a hátsó lábak belső oldalán és a farok alatt. Elöl a mancsok felett egy jól látható fekete vagy májszínű jelölés kívánatos. Az életkor előrehaladtával a cser szín fakulhat. Egy kicsi fehér folt a mellkas elülső részén elfogadható. Minden más szín vagy színkombináció elfogadhatatlan.

Ideális marmagassága kanoknál 30 cm, szukáknál 25 cm. Minden eltérés hiba, amelynek súlyosságát annak mértéke és a kutya egészségére, jóllétére gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük a herezacskóban. A fajta méreteiről érdemes tudni, hogy az előírt értékek inkább ideált jelölnek: egy-egy kutya lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is, mint a megadott magasság.

A Lancashire Heeler esetében a fajtastandard által elfogadott színek a fekete-cser és a májbarna-cser.

Az „egyéb szín” azt jelenti, hogy a kutya olyan színű, amely jelenleg nem ismert, illetve nem szerepel sem a fajtastandardban, sem a nem fajtastandard színek között. Ilyenkor általában további egyeztetésre lehet szükség a fajta hivatalos leírásának pontos azonosításához.

A nem fajtastandard színek nem számítanak elfogadottnak a fajta előírásai szerint. Bár előfordulhatnak ilyen színű kutyák a fajtán belül, általában érdemes olyan egyedet választani, amely minden fontos pontban megfelel a fajtára jellemző elvárásoknak.

A szín csak egy szempont a választásnál. Mindig a kutya egészsége és természete legyen az elsődleges.