Lagotto Romagnolo— kutyafajta

Az olaszoknak van rá egy szavuk: „carino”, vagyis bájos, cuki. Bárhogyan is mondjuk, a Lagotto Romagnolo egyszerűen ellenállhatatlan. A fajtát sűrű, gyapjas, göndör szőrzet borítja tetőtől talpig, amelyet dús szakáll, szemöldök és bajusz tesz igazán jellegzetessé. Marmagassága általában nem éri el az 50 centimétert, testsúlya pedig legfeljebb körülbelül 16 kilogramm.

Ne hagyd azonban, hogy a mackós külső megtévesszen: ezek az ebek szívós, kitartó munkakutyák, nagy erővel és állóképességgel. A fajta különleges fürtjei inkább az emberi hajhoz hasonlítanak, mint a hagyományos kutyaszőrhöz, ezért a szőrzetük is egészen egyedi tapintású és viselkedésű.

Kiejtés: lo-got-tó ro-ma-nyó-lo

Ez az ősi olasz fajta sokak szerint az eredeti vízivadász kutyák közé tartozik, és egyedülálló módon kiváló szarvasgomba-keresőként is ismert. Ha nem éppen gombavadászatra keresel társat, a Lagotto Romagnolo akkor is remek választás: intelligens, ragaszkodó és könnyen kötődik a családjához. Nem igényel túl sok különleges figyelmet, de a mozgásra nagyon szüksége van, legyen szó labdázásról vagy úszásról. Kölyökkorban fontos a korai szocializáció, mert idegenekkel eleinte tartózkodó lehet. Jól alkalmazkodik, szívós, és aktív családok mellett érzi igazán jól magát.

A Lagotto Romagnolo neve sokat elárul a fajtáról: olasz tájszólásból származik, és nagyjából azt jelenti, hogy „göndör szőrű kacsavadász eb”. A Romagna név pedig arra az észak-olaszországi vidékre utal, ahol a fajta kialakult, egykor kiterjedt mocsaras területeken.

A 20. század elején a mocsarak lecsapolása miatt a vadkacsák eltűntek, így csökkent a fajta eredeti munkájára, a vízből való apportírozásra a kereslet. Kiváló szaglása azonban új feladatot hozott számára: ma már leginkább szarvasgomba-keresésre használják hazájában.

A fajta viszonylag új szereplő más országokban, de már bizonyította, hogy nemcsak remekül szagol, hanem apportírozó ösztönei is erősek.

A Lagotto Romagnolo története legalább a reneszánsz kori Olaszországig nyúlik vissza. Eredetileg a ravennai mocsaras vidéken dolgoztak, ahol vízimadarak apportírozására használták őket. A nevükben szereplő „lago” olaszul tavat jelent, ami jól utal a vízhez kötődő múltjukra.

Később ez a fajta egészen különleges szerepet kapott az olasz vidéken: kiváló szaglásuk miatt szarvasgombát kerestek velük. Bár több kutyafajta is kiképezhető erre a feladatra, a Lagotto Romagnolót sokan a világ egyik legjobb szarvasgombász kutyájának tartják.

A Lagotto Romagnolo története legalább a reneszánsz kori Olaszországig nyúlik vissza. Eredetileg a ravennai mocsaras vidéken dolgoztak, ahol vízimadarak apportírozására használták őket. A nevükben szereplő „lago” olaszul tavat jelent, ami jól utal a vízhez kötődő múltjukra.

Később ez a fajta egészen különleges szerepet kapott az olasz vidéken: kiváló szaglásuk miatt szarvasgombát kerestek velük. Bár több kutyafajta is kiképezhető erre a feladatra, a Lagotto Romagnolót sokan a világ egyik legjobb szarvasgombász kutyájának tartják.

A Lagotto Romagnolo fajtaszabványa azt írja le, milyen legyen az ideális küllemű, viselkedésű és felépítésű kutya, hogy jól tudja ellátni eredeti feladatait. A hangsúly mindig az egészségen, a terhelhetőségen és a kiegyensúlyozott testfelépítésen van; minden eltúlzott vagy egészséget rontó tulajdonság kerülendő. Ha egy kutya olyan jeggyel rendelkezik, amely a fajtában elfogadhatatlan, azt a kiállításon nem szabad előnyben részesíteni.

Történetileg ez az olasz fajta a Romagna vidéki vizes élőhelyeiről, különösen Comacchio és Ravenna mocsaras területeiről származik. Eredetileg vízimadarak vadászatára használták, később pedig kiváló szaglása miatt a szarvasgombakeresésben is nagy szerepet kapott, a sík és dombos terepen egyaránt.

A Lagotto Romagnolo kis-közepes termetű, erős és zömök kutya, jellegzetesen dús, göndör, gyapjas tapintású szőrzettel. A kanok és a szukák között jól látható különbség van. Teste négyzetes, vagyis marmagassága nagyjából megegyezik a testhosszával.

Természete élénk, értelmes és ragaszkodó. Kiváló családi társ, ugyanakkor figyelmes és éber. Feje közepesen széles, felülről nézve a legszélesebb pontja az arcorri ív tájékán van. A koponya enyhén domború, a stop jól észrevehető, de nem túl markáns. Az arcorri rész erős, ék alakú és tompán záródó, az orrhát egyenes. Az orr nagy, enyhén előreugró, széles nyílású orrlyukakkal. Az állkapcsok erősek, az ajkak feszesek, és előről nézve széles, félköríves vonalat alkotnak.

Szeme viszonylag nagy, közel kerek, kellő távolságra ülnek egymástól. A szemszín a szőrszíntől függően az okkertől a sötét mogyoróig, illetve barnáig terjedhet. Kifejezése figyelmes és intelligens. Fülei közepesen nagyok, háromszög alakúak, enyhén lekerekített végűek, és a szemvonal fölött tűzöttek. Nyugalmi helyzetben lógnak, figyeléskor kissé megemelkednek.

Fogazata erős, az ollós harapás az ideális, de a harapófogó harapás is elfogadható. A teljes fogazat előnyös, a fordított ollós harapás pedig megengedett. Nyaka viszonylag rövid, izmos, enyhén ívelt, lebernyeg nélkül.

Elülső végtagjai izmosak, jó szögellésűek és egyenesek. A lapocka és a felkar nagyjából azonos hosszúságú. A test kompakt és erős; a hátvonal egyenes, a mar kissé kiemelkedik, a far enyhén lejt. A mellkas jól fejlett, könyékig ér, elöl kissé szűkebb, hátul szélesebb. Az ágyék rövid és széles.

A hátulsó testfél erőteljes, jól izmolt combokkal és jó térdszögeléssel. A csánkok szélesek, a hátulsó lábközép egyenes. A szögellés valamivel kifejezettebb, mint elöl, de itt is kerülni kell a túlzást. A mancsok tömörek, erős, ívelt karmokkal, és az ujjak között jól fejlett úszóhártya található, ami segíti a vízben való munkát. Az első mancsok majdnem kerekek, a hátsók kissé oválisabbak.

A farok a lejtős far folytatásaként tűzött, vége felé elvékonyodik, és a csánkig ér. Nyugalomban sarlószerűen lóg, figyeléskor feltűnően megemelkedik. Munkában vagy izgalomban a hát fölé emelkedhet, de nem kunkorodhat fel.

Mozgása szabad, gördülékeny és kitartó, jó lendülettel. Szőrzete vízlepergető, durvább felszínű, sűrű, szabályos, gyapjas fürtökből áll, a fejen lazább szerkezetű, ahol szemöldököt, bajuszt és szakállt formál. A füleken a fürtök nyitottabbak, hullámosabbak lehetnek. A szőrzetnek természetes hatásúnak kell maradnia, formázás és túlzott igazítás nélkül.

Elfogadott színek az egyszínű törtfehér, a fehér barna vagy narancs jegyekkel, a narancs és barna deres változatok, a különböző barna árnyalatok, az egyszínű narancs, valamint a fehérrel kombinált barna vagy narancs. Megengedett a sable árnyalat, a barna maszk és a cser jegy. A pigmentáció a szőrszíntől függően a világosbarnától a nagyon sötétbarnáig terjedhet; a gyenge vagy hiányzó pigmentáció nem kívánatos. Más szín, különösen bármilyen fekete szín, nem elfogadható.

A kanok marmagassága általában 43–48 cm, ideális esetben 46 cm; a szukáké 41–46 cm, ideális esetben 43 cm. Egy centiméteres eltérés felfelé vagy lefelé még megengedett. A kanok tömege 13–16 kg, a szukáké 11–14 kg.

A szabvánnyal való minden eltérést hibának kell tekinteni, és annak súlyossága az eltérés mértékétől, valamint attól függ, mennyire befolyásolja a kutya egészségét, jólétét és eredeti munkaképességét. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük.

Fontos tudni, hogy a fajtaszabvány az ideális irányt mutatja, de az egyes kutyák mérete eltérhet a megadott értékektől.

A lagotto romagnolo színválasztéka a fajtastandard szerint meglehetősen változatos. Elfogadott a tömör törtfehér, a fehér barna vagy narancs jegyekkel, a narancs deres, a barna deres, valamint a különböző árnyalatú barna. Szintén ide tartozik a tömör narancs, a barna fehér jegyekkel, a narancs fehér jegyekkel, valamint a barna maszk és cser jegyek.

Előfordulhatnak a szabványon kívüli színek is, de ezek nem számítanak ideálisnak a fajta szempontjából. Ha kölyökkutyát választasz, a szín mellett mindig a legfontosabb szempontok a jó egészség, a kiegyensúlyozott természet és a fajtára jellemző alkat.