Grönlandi kutya— kutyafajta

A grönlandi kutya az egyetlen ma is fennmaradt őshonos kutyafajta Grönlandon. Túlélte a kutyák körében pusztító járványt, és később egy olyan szabály is segítette megőrizni eredeti tulajdonságait, amely tiltotta az idegen kutyákkal való pároztatását. Húzó- és szánhúzó kutyaként testfelépítése a robusztus alaszkai malamut és a könnyedebb szibériai husky között helyezkedik el, de hozzájuk hasonlóan erős teste és sűrű szőrzete kifejezetten a hideg éghajlathoz alkalmazkodott.

A grönlandi kutya fajtastandardja azt írja le, milyen legyen az ideális küllem, viselkedés és alkat ahhoz, hogy a fajta jól elláthassa eredeti feladatát. Ennél a fajtánál különösen fontos a teljes testi épség és a munkára való alkalmasság. A túlzott, egészséget vagy terhelhetőséget rontó vonásokat kerülni kell. Ha egy jellemző vagy szín a standard szerint nem elfogadható, az nem díjazható.

A grönlandi kutya erőteljes, tömör, vastag szőrzetű, kifejező megjelenésű fajta. A kanok és a szukák között jól látható méretkülönbség van. Eredetileg szánhúzó és teherhordó kutya, amelyet sarkvidéki körülmények között való munkára alakítottak ki. Alkalmazkodó, nagyon önálló, éber és bátor. A szukák általában könnyebben irányíthatók. Természete kiegyensúlyozott, méltóságteljes, értelmes, jóindulatú és ragaszkodó.

A fej arányos, széles és ék alakú, mérsékelt stopppal. A koponya erős és lapos, az állkapcsok határozottak. Az orr és az ajkak lehetnek feketék vagy barnák. A fang közepesen hosszú, finoman keskenyedő az orr felé. A szem sötétbarna vagy mogyoróbarna, enyhén ferdén áll, nem kiugró és nem mélyen ülő. A tekintet figyelmes és félelem nélküli. A fülek rövidek, feszesek, egymástól távol tűzöttek, felállók és előre néznek; belül szőrzet védi őket.

A fogazatnak erősnek, nagynek és jól illeszkedőnek kell lennie. Az ollós harapás az ideális. A nyak inkább rövid, erős, izmos, laza bőrrel. Az elülső végtagok vállai szélesek, csontosak és izmosak; az alkarok egyenesek, függőlegesek és erőteljesek. A test mély és széles mellkasú, jól ívelt bordákkal, erős és izmos, egyenes háttal. A test hossza kissé meghaladja a marmagasságot.

A hátulsó rész erőteljes, széles és erősen izmolt combokkal. A térdek jól szögeltek, a csánkok alacsonyan helyezkednek el. A csontozat nehéz, hátulról nézve a lábak egyenesek. A mancsok inkább nagyok és erősek, erős karmokkal, vastag talppárnákkal, az ujjak között védő szőrrel. A farok nagy és dús, magas tűzésű, laza ívben a hát fölé kunkorodik, és egyik vagy mindkét oldalon lecsünghet.

Mozgása erőteljes, a végtagok párhuzamosan haladnak, a hátvonal pedig maradjon stabil és egyenes. Szőrzete vastag, kettős fedő- és aljszőrből áll. Az aljszőrzet sűrű, tömött és viszonylag hosszú, a fedőszőr durvább, hosszabb és egyenes. A nyakon, a maron, a combok hátsó részén és a farok alsó felén a leghosszabb. A hasat is jól fednie kell. A fej és a lábak szőre rövidebb.

A fajta bármilyen ismert kutyaszínben vagy ezek kombinációjában előfordulhat. A merle mintázat nem elfogadott. A kanok marmagassága általában 58–68 cm, a szukáké 51–61 cm. Testsúlyban a kanok többnyire 34–47,5 kg, a szukák 27–41 kg között mozognak.

Minden eltérés hibának számít, és a hiba súlyossága attól függ, mennyire tér el az ideálistól, illetve milyen hatással van a kutya egészségére és jólétére. A kanoknak két, normálisan fejlett és teljesen leszállt here megléte szükséges.

A leendő kölykök gazdáinak érdemes tudniuk, hogy a megadott méretek irányadóak: az egyes kutyák ettől kisebbek vagy nagyobbak is lehetnek.

A grönlandi kutyánál jelenleg nincs külön színregisztrációs lehetőség.

A fajtastandard által elfogadott, ismert színek közé tartozhatnak például: fekete-fehér, sötétszürke-fehér, szürke-fehér, fekete-fehér, vörös, vörös-fehér, fakó-szürke-fehér, cser-fehér, cser-fekete-fehér, fehér, valamint fehér és fakó.

Előfordulhatnak egyéb színek is, de ha egy kölyök olyan árnyalatú, amely nem szerepel a fajta ismert színei között, érdemes szakértővel vagy fajtaklubbal egyeztetni a pontos besorolás érdekében.

Fontos tudni, hogy a szín csak egy szempont a választásnál. Mindig az egészség, a temperamentum és az adott kutya jelleme legyen az első, nem a küllem.