Óriás Schnauzer— kutyafajta

A jól tenyésztett óriás schnauzer megjelenésében nagyon hasonlít a közép schnauzerre, csak jóval nagyobb méretű. Nevéhez illően tekintélyt parancsoló kutya: a kanok marmagassága akár 70 cm körüli is lehet, testsúlyuk pedig megközelítheti a 43 kg-ot. Erős, izmos, masszív felépítése magabiztos, bátor benyomást kelt. Kettős szőrzete lehet egyszínű fekete vagy „bors-só” árnyalatú. A schnauzerekre jellemző durva szakáll és szemöldök ennél a változatnál is meghatározó, és különösen értelmes, éber arckifejezést ad a fajtának.

Az óriás schnauzer neve ellenére nem valódi „óriás”, hanem a középschnauzernél nagyobb, erőteljesebb testfelépítésű kutya. Izmos, határozott megjelenésű fajta, amelyet eredetileg munkakutyának tenyésztettek, többek között marhák terelésére és őrzésre. Intelligenciája, ébersége és bátorsága miatt később rendőrségi és katonai feladatokra is szívesen alkalmazták Európában.

Egy óriás schnauzer kölyök általában figyelmes, tanulékony és nagyon aktív. Akkor érzi magát igazán jól, ha van feladata: jól illik hozzá az engedelmességi munka, az agility, a keresős játékok vagy bármilyen rendszeres, mentálisan is fárasztó elfoglaltság. Családjához erősen kötődik, és természetéből adódóan védelmező, ezért következetes nevelésre és korai szocializációra van szüksége.

Ez a fajta nem elégszik meg rövid sétákkal. Sok, lendületes mozgást igényel: napi sétákat, játékot, futkározást biztonságos helyen, valamint lehetőség szerint más kutyákkal való kulturált találkozásokat. Tapasztalt gazda mellett az óriás schnauzer kiegyensúlyozott, okos és hűséges társ lehet, aki szívesen dolgozik együtt az emberével.

A Giant Schnauzer egykor müncheni schnauzerként is ismert volt, mert a fajta München környékén alakult ki olyan szarvasmarhatartó gazdák kezdeményezésére, akik erős és megbízható marhaterelő kutyát szerettek volna. Az alapot a közepes schnauzer adta, ehhez pedig a tenyésztők többek között rottweilert, dán dogot, juhászkutyákat, és talán bouvier-t is bevontak. Az eredmény egy rendkívül erős, kitartó és határozott vérmérsékletű kutya lett, amely jól boldogul az önfejű marhákkal is. Később, amikor az élő állatok szállításában egyre inkább a vasúti közlekedés vált meghatározóvá, a Giant Schnauzer más feladatok felé fordult: városi őrző-védő munkában, rendőrkutyaként és nyomkövetőként is használták.

Az óriás schnauzer a bajor Alpok vidékén alakult ki a 19. század közepe táján. Erős, kitartó munkakutyaként tenyésztették ki, a közép schnauzerből kiindulva, elsősorban azért, hogy a marhákat a gazdaságokból a piacokra hajtsa. Megbízható őrzőként is nagyra tartották: gazdák, kereskedők és fogadósok vagyonát védte.

Amikor a vasút elterjedése miatt a hosszú állathajtások háttérbe szorultak, az óriás schnauzer új feladatokat kapott. Európában rendőrségi és katonai szolgálati kutyaként bizonyított, ahol bátorsága, ereje és munkakedve különösen hasznosnak bizonyult. Később más országokban is ismertté vált, nemcsak látványos megjelenésű kiállítási kutyaként, hanem engedelmességi feladatokban eredményes társként és családját bátran védelmező házőrzőként is.

Az óriás schnauzer a bajor Alpok vidékén alakult ki a 19. század közepe táján. Erős, kitartó munkakutyaként tenyésztették ki, a közép schnauzerből kiindulva, elsősorban azért, hogy a marhákat a gazdaságokból a piacokra hajtsa. Megbízható őrzőként is nagyra tartották: gazdák, kereskedők és fogadósok vagyonát védte.

Amikor a vasút elterjedése miatt a hosszú állathajtások háttérbe szorultak, az óriás schnauzer új feladatokat kapott. Európában rendőrségi és katonai szolgálati kutyaként bizonyított, ahol bátorsága, ereje és munkakedve különösen hasznosnak bizonyult. Később más országokban is ismertté vált, nemcsak látványos megjelenésű kiállítási kutyaként, hanem engedelmességi feladatokban eredményes társként és családját bátran védelmező házőrzőként is.

Az óriásschnauzer fajtastandardja azt írja le, milyen az ideális külsejű, viselkedésű és felépítésű kutya ebben a fajtában. A cél nem pusztán a látvány: a kutyának egészségesnek, terhelhetőnek és a feladatára alkalmasnak kell maradnia. Minden olyan tulajdonság, amely túlzó vagy a fajtára nézve hátrányos, kerülendő, különösen akkor, ha az a kutya jólétét, mozgását vagy általános egészségét rontaná. Ha egy kutya olyan jegyet visel, amely a fajtaleírás szerint nem kívánatos vagy elfogadhatatlan, azt nem szabad előnyben részesíteni.

Az óriásschnauzer összképe erőteljes, robusztus és izmos, ugyanakkor feszes, inas benyomást kelt. Testalkata csaknem négyzetes, megjelenése tekintélyt parancsoló, figyelmes és élénk. A helyes felépítés kiemelten fontos ennél a fajtánál.

Ez a kutya sokoldalú, erős, edzett, intelligens és munkaképes. Jól alkalmazkodik, nagy sebességre és állóképességre képes, és jól tűri az időjárás viszontagságait. Természete bátor, megbízható, barátságos és kiegyensúlyozott.

A fej erős és jó hosszúságú, a fülektől a szemek felé, majd onnan az orr irányába fokozatosan keskenyedik. A teljes fejhossz arányban áll a testhosszal. A koponya felső része közepesen széles a fülek között, a homlok lapos és ránctalan. Az arcorri rész erőteljes, tompább ék alakban végződik, jellegzetes szakállal és bajusszal. Az orrnyereg egyenes, a homlok meghosszabbításával párhuzamosan fut. Az orr fekete és tág orrlyukú.

A szemek közepes méretűek, sötétek, oválisak és előre tekintők, az alsó szemhéj jól illeszkedik. A fülek rendezettek, V alakúak, magasan tűzöttek, és a halánték felé előrebuknak. Az állkapcsok erősek, a fogazatnak szabályos, teljes ollós harapást kell mutatnia. Az ajkak feketék, szorosan záródnak, nem lógnak.

A nyak közepesen hosszú, erős és enyhén ívelt, a torok bőre feszes, a nyak tisztán illeszkedik a lapockákhoz.

Az elülső részben a vállak laposak és jól hátranyúltak. Az elülső lábak minden nézetből egyenesek. Az izmok inkább simák és rugalmasak, mint kidomborodók, a csontozat erős, a könyökök szorosan a testhez simulnak és hátrafelé mutatnak.

A mellkas közepesen széles és mély, legalább a könyök magasságáig ér, enyhén emelkedik a derék felé. A szegycsont jól előredomborodik, így határozott előmellkast alkot. A hát erős és egyenes, a vállnál kissé magasabban indul, mint a hátulsó rész, a rövid ágyék jól fejlett. A far enyhén lejtős, a bordák jól íveltek. A testhossz megegyezik a marmagassággal.

A hátulsó rész erősen izmolt. A térdízületek jól szögeltek. A combok és az alsó lábak aránya megfelelő, hátulról nézve a végtagok párhuzamosak.

A mancsok előre mutatnak, rövidek, kerekek, tömörek, jól ívelt ujjakkal. A talppárnák mélyek, sötétek és szilárdak, a karmok is sötétek.

A farok korábban szokásosan kurtítva volt; ma a természetes farok is elfogadott. Kurtított farok esetén magas tűzésű, a felső vonal fölött enyhén hordott. Nem kurtított farok esetén szintén magas tűzésű, a kutya összképéhez jól illeszkedő, a felső vonal fölött enyhén viselt.

Mozgása szabad, kiegyensúlyozott és lendületes, jó előrenyúlással és erőteljes hátulsó hajtással. Mozgás közben a felső vonal stabil marad.

A fedőszőr érdes és drótszerű, a testen rövid, rendezett hatású. A nyakon és a vállakon kissé rövidebb, de szépen beleolvad a test szőrzetébe. A torok, a koponya, a fülek és a farok alatt tiszta. Az aljszőrzet jól fejlett. A lábakon is kemény tapintású szőrzet található.

A fajta színei: tiszta fekete; bors és só; valamint fekete-ezüst. A bors és só szín a sötét vas-szürkétől a világosszürkéig terjedhet, a szőrszálak fekete-fehér-fekete sávosak. Ennél a változatnál a sötét arcpigment különösen fontos, és összhangban kell állnia a test színével. A fekete-ezüst színű kutya alapszíne fekete, ezüstös jegyekkel a szemöldökön, a pofán, a mellkason, az elülső lábakon a könyök alatt, a hátsó lábak belső oldalán a térd alatt, a végbélnyílás körül és a farok alatt. Minden színváltozatnál elengedhetetlen a jó pigmentáció. Bármely más szín vagy színkombináció nem elfogadható.

A kívánatos marmagasság kanoknál 65–70 cm, szukáknál 60–65 cm. Az ettől való eltérés nem előnyös.

A fajtaleírástól való eltérést hibának tekintik, és a hiba súlyosságát annak mértéke és a kutya egészségére, jólétére gyakorolt hatása alapján kell megítélni. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leszállt herével kell rendelkezniük. Az érdeklődő kölyökkutya-vásárlók számára fontos tudni, hogy a fajtastandard a kívánatos típust írja le, de az egyes kutyák mérete ettől eltérhet, lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is.

Óriás schnauzer esetében az elfogadott, fajtastandardba illő színek a fekete, a bors és só, valamint a fekete-ezüst.

Előfordulhatnak a fajtához nem igazodó színek is, de ilyen kutya választásánál érdemes különösen figyelni arra, hogy a küllem mindenben megfeleljen a fajta előírásainak. A szín önmagában csak egy szempont; a jó egészség és a kiegyensúlyozott vérmérséklet mindig fontosabb.

Ha egy kölyök színe nem ismert vagy nem szerepel a megszokott kategóriák között, azt külön kell kezelni, mert ilyenkor további ellenőrzésre lehet szükség a pontos megnevezéshez.