Briard— kutyafajta

A briard eredetileg terelőkutyaként vált ismertté. Hullámos szőrzete lehet szürke, őzbarna vagy fekete, jellegzetes fejét pedig a középen természetesen elváló, szemébe hulló szőr teszi különösen feltűnővé. Dús szakálla és szemöldöke értelmes, nyílt és kissé kérdő tekintetet kölcsönöz neki.

Marmagassága általában 56–69 cm, testfelépítése erőteljes és robusztus, mozgása mégis könnyed és fürge. Sok terelőkutyához hasonlóan okos, jól tanítható, és erős védelmező ösztönnel fordul a családja felé. Különösen a gyerekekre figyel oda, akiket gyakran mintha a saját „nyájának” tekintene. Idegenekkel szemben tartózkodó lehet.

A briard nagy termetű, energikus és fáradhatatlan kutya. Régen úgy tartották, hogy már két-három briard is képes akár több száz juhot irányítani. Erős munkakedve és életöröme miatt tapasztalatlan gazdának kihívást jelenthet, ezért következetes nevelést, sok mozgást és feladatot igényel.

A briard energikus, odaadó és munkakedvű francia terelőkutya, aki erősen kötődik a családjához. Eredetileg arra tenyésztették, hogy megvédje a nyájat a ragadozóktól, ma pedig inkább a juhok terelésében és egyben tartásában jeleskedik.

Mint sok terelőkutya, a briard kölyök is lehet önálló gondolkodású, ezért következetes, türelmes nevelésre és korai szocializációra van szüksége. Családjával rendkívül hűséges, a gyerekekkel szemben gyakran védelmező, mintha őket is a saját „nyájához” tartoznónak tekintené. Erős személyiségű, nagy mozgásigényű kutya, de megfelelő tanítással és irányítással szeretetteljes, megbízható családi társ válhat belőle.

A Briard hosszú szőrű pásztor- és őrzőkutya, amely Franciaország Brie tartományából származik. Közeli rokonságban áll rövid szőrű “unokatestvérével”, a Beauceronnal, és a fajta már a 14. századi legendákban is felbukkan. A Briardot 1863-ban, Franciaország első kutyakiállításán is bemutatták, majd 1897-ben hivatalosan is elismerték. Az első és a második világháborúban a francia hadsereg teherhordó kutyaként alkalmazta, és olyan keresőcsapatokat is kísért, amelyek sebesült katonák után kutattak.

A briard, hazájában Chien Berger de Brie néven ismert francia pásztorkutya, Észak-Franciaország tejtermelő vidékein már Nagy Károly korától dolgozott. Nevét a Brie régióról kapta, amelyet sokan a híres, krémes sajtról ismernek. A takarékosságukról ismert francia gazdák olyan kutyát szerettek volna, amely több feladatot is el tud látni: a briard fürge, gyorsan reagáló terelőkutya lett, ugyanakkor bátor és kemény nyájőrző is, amely képes volt elriasztani a juhokat fenyegető ragadozókat.

A fajta közeli rokona a sima szőrű beauceron, egy másik francia munkakutya, amelyet szintén terelésre és őrzésre használtak. A 19. századra a briard Franciaország egyik kedvelt és megbecsült kutyájává vált. Úgy tartják, még Napóleon is nagyra értékelte, noha általában nem rajongott a kutyákért. 1865-ben, Párizsban, az első francia kutyakiállításon is bemutatták. Az első világháború idejére a briard már annyira összefonódott a francia identitással, hogy a francia hadsereg hivatalos hadikutyájaként szolgált: őrséget állt, sebesült katonák felkutatásában segített, és utánpótlást szállító kocsikat húzott.

Az Egyesült Államokba kerülésének története két, a függetlenségi háborúhoz kötődő jelentős személyhez kapcsolódik. Thomas Jefferson 1789-ben, franciaországi diplomáciai szolgálata végén vitt magával egy vemhes briard szukát, Bergère-t. A kutya és kölykei Jefferson virginiai birtokán, Monticellóban kiváló terelő- és munkakutyáknak bizonyultak. Később Jefferson régi barátja, Lafayette márki is küldött briardokat Franciaországból, és ezek az egyedek fontos szerepet játszottak az amerikai briard-állomány kialakulásában.

Jefferson különösen nagyra tartotta a fajta értelmét, tanulékonyságát és hűségét. A briard története azóta is ezt a képet erősíti: olyan sokoldalú, figyelmes és odaadó munkakutya, amely évszázadokon át megbízható társa volt az embernek.

A briard Észak-Franciaország tejelő vidékéről származik, ahol már Nagy Károly korában is a legelőkön dolgozott. Nevét Brie tájáról kapta, amelyet sokan az azonos nevű, lágy sajtról ismernek. A takarékosságukról ismert francia gazdák sokoldalú munkakutyát formáltak belőle: gyors és fordulékony juhászkutya volt, ugyanakkor bátor, kemény őrzője a nyájnak. Amerikába a forradalmi korszak két jelentős alakja, Thomas Jefferson és Lafayette márki révén jutott el. Még Napóleon is kedvelte ezt a fajtát, annak ellenére, hogy általában nem rajongott különösebben a kutyákért.

A briard fajtaszabványa azt írja le, milyen küllemű, viselkedésű és felépítésű kutya tekinthető ideálisnak ennél a fajtánál. A legfontosabb elv mindig az egészség és a munkaképesség: kerülni kell minden olyan túlzást vagy eltérést, amely ronthatja a kutya jóllétét, terhelhetőségét vagy természetes mozgását. Ha egy tulajdonság nem kívánatos, az nem lehet előny a bírálatban. Az elfogadhatatlan szín vagy jegy pedig nem kerülhet jutalmazásra.

A briard összhatása robusztus, mégis rugalmas és arányos. Intelligens, élénk, jókedvű kutya, amely bátor, de sem a félénkség, sem az agresszivitás nem jellemző rá. A fej erőteljes, a koponya enyhén domború, a pofa széles és határozott, az orr mindig nagy, négyzetes és fekete. A szemek nagyok, enyhén nyitottak, vízszintesen ülnek, sötétbarnák, a tekintetük figyelmes és szelíd. A fülek magasan tűzöttek, hosszú szőr fedi őket, és éber állapotban kissé megemelkednek. A fogazatnak erősnek, fehérnek és szabályos ollós harapásúnak kell lennie; az ajkak mindig feketék.

A nyak közepesen hosszú, izmos és ívelt, ez adja a fajta büszke fejtartását. Az elülső testrész jól izmolt, erős csontozatú. A test feszes, egyenes hátú, széles mellkassal és jó bordaívekkel; a far enyhén lejt, a testhossz pedig kissé nagyobb a marmagasságnál. A hátulsó végtagok erőteljesen izmoltak és jól szögeltek, a csánkok nem állnak túl alacsonyan. A hátsó lábakon elhelyezkedő kettős farkaskarom különösen fontos fajtajelleg. A mancsok erősek, kissé kerekdedek, zárt ujjakkal és fekete körmökkel. A farok hosszú, szőrzettel bőven fedett, és mozgásban is középen hordott.

A mozgása könnyed, sok talajt fed, rugalmas és rendkívül fordulékony. Lépése erőteljes, stabil és sima, megfelelő lendülettel. A szőrzete hosszú, legalább 7 cm a testen, enyhén hullámos és száraz tapintású, jó sűrű aljszőrzettel. A fejen a szőr bajuszt, szakállt és szemöldököt formál, és enyhén takarja a szemet.

A megengedett színek a fekete, a fekete szőrszálak közé keveredő fehér, a fakó különböző árnyalatai, valamint a palaszürke. A fakó egyedeken lehetnek sötétebb árnyalatok a fülön, pofán, háton és farkon, de ezeknek fokozatosan kell belesimulniuk az alapszínbe; az élesen elváló mintázat nem elfogadható. Más szín vagy színkombináció nem megengedett.

A kanok marmagassága általában 61–69 cm, a szukáké 58–65 cm. Fiatal korban enyhe méreteltérés, kifejlett korban pedig kisebb eltérés még elfogadható. A részletektől való bármilyen eltérést annak súlyossága és a kutya egészségére, jólétére gyakorolt hatása szerint kell megítélni. A kanoknak két, láthatóan normális, teljesen leereszkedett herével kell rendelkezniük.

Fontos megjegyezni, hogy a standardban szereplő méretek ideális értékek. Egy adott kutya lehet valamivel kisebb vagy nagyobb is, és ettől még lehet egészséges, jó felépítésű egyed.

A briardnál nincs külön, hivatalosan rögzített színregisztrációs lehetőség azon a rendszeren belül, amelyet a forrás szövege említ. A fajtastandardban elfogadott, hagyományos színek közé a fekete, a fakóbarna és a palaszürke tartozik.

Az „egyéb” kategória azt jelenti, hogy a kutya olyan színű lehet, amelyet még nem tartanak nyilván a fajtán belül, és nem szerepel sem a standard, sem a nem standard színek között. Ilyenkor általában külön egyeztetésre lehet szükség a megfelelő fajtás szakmai szervezettel annak eldöntéséhez, hogy a szín pontosan hogyan legyen megnevezve.

A nem fajtastandard szerinti színek nem illenek a fajta hivatalosan elfogadott leírásába. Bár előfordulhatnak ilyen egyedek, kölyök vagy felnőtt választásakor érdemes elsősorban az egészséget, a viselkedést és a temperamentumot figyelembe venni, nem pedig a színt. A szín csak egy szempont a sok közül.