
Terceirai barbados— kutyafajta
A Barbado da Terceira közepes termetű terelőkutya, amely Portugáliából, az Azori-szigetekhez tartozó Terceira szigetéről származik. Értelmes, mozgékony és szívesen dolgozik, ezért jól képezhető, és hagyományosan szarvasmarhák, valamint más haszonállatok terelésére használták. Erős kötődést alakít ki a családjával, így aktív, foglalkozást kedvelő gazdák mellett nemcsak munkakutyaként, hanem hűséges társállatként is jól megállja a helyét.
Más néven: Barbado da Terceira, barbado-da-terceira, Barbado da Terceira, barbado-da-terceira
Jellemzők
Bemutatkozás
Bemutatkozás
A Barbado da Terceira kiejtése nagyjából: bar-ba-dó da te-ra-szí-ta. A fajta az Azori-szigetekről származik, és több mint 500 éves múltra tekint vissza sokoldalú tanyasi munkakutyaként. Hagyományosan szarvasmarhák terelésére, valamint a birtok, az állatok és a gazdaság védelmére használták. Ehhez a feladathoz fürgeségre, kitartásra, jó problémamegoldó képességre és a gazdával való szoros együttműködésre volt szükség.
A Barbado da Terceira iránt világszerte egyre nő az érdeklődés a fajta elkötelezett kedvelői körében. Megőrzésénél fontos szempont a munkára alkalmas testfelépítés, a kiegyensúlyozott temperamentum, a hosszú távú egészség, a felelős tenyésztés és az ösztönös munkakészség, amely valódi gazdasági kutyává teszi.
Okos, figyelmes és gyorsan tanuló kutya, amely akkor érzi magát a legjobban, ha következetes nevelést, világos szabályokat és értelmes feladatokat kap. Erősen kötődik gazdájához, családjával szeretetteljes, ugyanakkor környezetére éberen figyel. Játékos, időnként bohókás természetű, de vidám megjelenése mögött komoly munkaképesség rejlik.
Rusztikus, mégis mutatós külleme és felépítése jól tükrözi Portugália mezőgazdasági hagyományait. Mozgékonysága és tanulékonysága miatt különféle kutyás sportokban és bemutatókon is sikeres lehet. Fontos számára az átgondolt, korai szocializáció, mert idegenekkel szemben természetes tartózkodást mutathat.
Ez a fajta nem való minden háztartásba. Olyan gazdának ajánlható, aki értékeli az aktív együttműködést, a következetes irányítást és a napi szellemi-fizikai elfoglaltságot. Megfelelő otthonban a Barbado da Terceira hűséges, tehetséges és erős karakterű társ.
Leírás
A Barbado da Terceira közepes termetű terelőkutya, amely Portugáliához tartozó Azori-szigetek egyikéről, Terceira szigetéről származik. Értelmes, mozgékony, szorgalmas és jól tanítható fajta, ezért hagyományosan szarvasmarhák és más haszonállatok terelésére használták. Emellett erősen kötődik a családjához, így megfelelő neveléssel és elegendő elfoglaltsággal szeretetteljes, hűséges társ is lehet.
Történet
Történet
A Barbado da Terceira története az 1500-as évekre nyúlik vissza, amikor telepesek kutyákat vittek magukkal a portugál Azori-szigetekhez tartozó Terceira szigetére. A fajta feltehetően közepes termetű, hosszú szőrű európai terelő- és marhaterelő kutyáktól származik, és valószínűleg közös ősei is vannak az azori marhakutyával, bár a két fajta külleme jól megkülönböztethető.
Az Azori-szigetek sokszínű betelepülési története is hozzájárulhatott a fajta kialakulásához. A térségben portugál, spanyol, francia, belga, flamand, angol és holland hatások is jelen voltak, ami a helyi kutyaállomány fejlődésére is hatással lehetett.
A Barbado da Terceira hivatalos elismertetésének folyamata a 2000-es évek elején kapott lendületet. 2004 áprilisában Portugáliában aláírtak egy együttműködési megállapodást a fajta elismerésének előkészítésére, mezőgazdasági és tudományos intézmények bevonásával. Az első ideiglenes fajtaleírást 2005-ben mutatták be.
Érdekesség, hogy a fajta csak a 20. század végén jutott el Portugália szárazföldi részére. Azóta egyre ismertebbé vált nemcsak munkakutyaként és terelőkutyaként, hanem családi kedvencként és kiállítási kutyaként is. Népszerűsége Portugáliában és más országokban is fokozatosan növekszik, részben a fajta megőrzésén és népszerűsítésén dolgozó tenyésztői szervezetek munkájának köszönhetően.
Az első nyilvántartott Barbado da Terceira egyedek 2018-ban érkeztek az Egyesült Államokba Terceira szigetéről, Portugália szárazföldi részéről és Hollandiából. Az első amerikai alom, nyolc kölyökkel, 2020 októberében született. A fajta ma már több országban is nyilvántartott, és további nemzetközi elismerése is folyamatban van.
Eredeti feladat
A Barbado da Terceira története az 1500-as évekre nyúlik vissza, amikor telepesek kutyákat vittek magukkal a portugál Azori-szigetekhez tartozó Terceira szigetére. A fajta feltehetően közepes termetű, hosszú szőrű európai terelő- és marhaterelő kutyáktól származik, és valószínűleg közös ősei is vannak az azori marhakutyával, bár a két fajta külleme jól megkülönböztethető.
Az Azori-szigetek sokszínű betelepülési története is hozzájárulhatott a fajta kialakulásához. A térségben portugál, spanyol, francia, belga, flamand, angol és holland hatások is jelen voltak, ami a helyi kutyaállomány fejlődésére is hatással lehetett.
A Barbado da Terceira hivatalos elismertetésének folyamata a 2000-es évek elején kapott lendületet. 2004 áprilisában Portugáliában aláírtak egy együttműködési megállapodást a fajta elismerésének előkészítésére, mezőgazdasági és tudományos intézmények bevonásával. Az első ideiglenes fajtaleírást 2005-ben mutatták be.
Érdekesség, hogy a fajta csak a 20. század végén jutott el Portugália szárazföldi részére. Azóta egyre ismertebbé vált nemcsak munkakutyaként és terelőkutyaként, hanem családi kedvencként és kiállítási kutyaként is. Népszerűsége Portugáliában és más országokban is fokozatosan növekszik, részben a fajta megőrzésén és népszerűsítésén dolgozó tenyésztői szervezetek munkájának köszönhetően.
Az első nyilvántartott Barbado da Terceira egyedek 2018-ban érkeztek az Egyesült Államokba Terceira szigetéről, Portugália szárazföldi részéről és Hollandiából. Az első amerikai alom, nyolc kölyökkel, 2020 októberében született. A fajta ma már több országban is nyilvántartott, és további nemzetközi elismerése is folyamatban van.
Tudtad?
Tudtad? A Barbado da Terceira fajtát 2021 januárjában vették fel egy hivatalos alapállomány-programba.
A név portugál eredetű: a „Terceira” jelentése „harmadik”, és az Azori-szigetek kilenc szigete közül Terceira a harmadik. A „barbado” jelentése „szakállas”, így a fajta neve nagyjából azt jelenti: „szakállas kutya a harmadik szigetről”.
A fajta hivatalos angol megnevezése „Terceira Cattle Dog”, vagyis „terceirai marhakutya”.
Egészség és gondozás
Egészségi megjegyzések
A Barbado da Terceira általában erős, sportos felépítésű kutya, izmos testtel, jó állóképességgel és gyors mozgással. Kettős szőrzete segíti abban, hogy különböző időjárási körülményekhez is alkalmazkodjon. Erős csontozata és ízületei miatt jól bírja az aktív életmódot, és sok egyed élvezi az olyan kutyás sportokat, mint az agility, a terelés vagy a flyball.
A csípőproblémák ennél a fajtánál ritkának számítanak, de egyetlen kutyafajtánál sem mondható el, hogy a csípőízületek mindig teljesen problémamentesek. A felelős tenyésztők ezért nagy hangsúlyt fektetnek a csípő egészségének követésére és javítására; az Egyesült Államokban például PennHIP-vizsgálatokat is alkalmaznak a tenyészkutyák értékelésére.
DNS-vizsgálatok alapján előfordulhat, hogy egyes Barbado da Terceira kutyák hordozzák az MDR1 vagy a CDDY génváltozatot. Jelenleg azonban nem számoltak be arról, hogy ezek a hordozói állapotok tényleges egészségügyi problémát vagy káros következményt okoztak volna a fajtában. Ennek ellenére érdemes a genetikai eredményeket állatorvossal megbeszélni, különösen gyógyszerezés vagy tenyésztési döntések előtt.
Egészség
A Barbado da Terceira általában erős, sportos felépítésű kutya, izmos testtel, jó állóképességgel és gyors mozgással. Kettős szőrzete segíti abban, hogy különböző időjárási körülményekhez is alkalmazkodjon. Erős csontozata és ízületei miatt jól bírja az aktív életmódot, és sok egyed élvezi az olyan kutyás sportokat, mint az agility, a terelés vagy a flyball.
A csípőproblémák ennél a fajtánál ritkának számítanak, de egyetlen kutyafajtánál sem mondható el, hogy a csípőízületek mindig teljesen problémamentesek. A felelős tenyésztők ezért nagy hangsúlyt fektetnek a csípő egészségének követésére és javítására; az Egyesült Államokban például PennHIP-vizsgálatokat is alkalmaznak a tenyészkutyák értékelésére.
DNS-vizsgálatok alapján előfordulhat, hogy egyes Barbado da Terceira kutyák hordozzák az MDR1 vagy a CDDY génváltozatot. Jelenleg azonban nem számoltak be arról, hogy ezek a hordozói állapotok tényleges egészségügyi problémát vagy káros következményt okoztak volna a fajtában. Ennek ellenére érdemes a genetikai eredményeket állatorvossal megbeszélni, különösen gyógyszerezés vagy tenyésztési döntések előtt.
Táplálkozás
A Barbado da Terceira számára mindig legyen elérhető friss, tiszta ivóvíz, valamint jó minőségű eledel. Érdemes állatorvossal egyeztetni arról, hogy az adott kutya életkorához, aktivitásához és egészségi állapotához inkább a kész táp vagy a gondosan összeállított házi étrend illik-e.
A kölyköknek általában 12 hetes korukig napi négyszer, 3 és 6 hónapos kor között napi háromszor, 6 hónapos kor után pedig napi kétszer ajánlott enniük. Kölyöktápot addig kapjanak, amíg teljesen ki nem fejlődnek. Ez a fajta általában nem hajlamos az elhízásra, ezért egyes egyedeknél a szabadon elérhető eledel is működhet, de a testsúlyt és a kondíciót ilyenkor is érdemes rendszeresen figyelni.
Ápolás
A Barbado da Terceira szőrzetét általában elegendő kéthavonta megfürdetni, illetve akkor, ha valóban piszkos lesz. A túl gyakori fürdetés kiszáríthatja a bőrt, mert eltávolítja a természetes védő olajokat.
A bundát hetente vagy kéthetente érdemes alaposan átkefélni, hogy ne csomósodjon, és a beleragadt szennyeződéseket is el lehessen távolítani. Nyári időszakban nincs szükség a szőr lenyírására. A teljes borotválást lehetőleg kerülni kell, mert károsíthatja a fedőszőrzetet, akár tartósan is. Ha rövidebb fazonra van szükség, a szőr ollóval visszavágható körülbelül 2,5–4 cm hosszúságúra, a kutya természetes testvonalait követve.
A pofán, a szakállon és a fejtetőn a szőr maradhat hosszabb, akár kissé a szemek elé is lóghat, amennyiben nem akadályozza a kutyát a látásban. A pofaszőrt célszerű lekerekített formára igazítani.
A karmokat, beleértve a farkaskarmokat is, néhány hetente ellenőrizni és szükség esetén vágni kell. A füleket hetente ajánlott átnézni és tisztán tartani. A rendszeres fogmosás szintén fontos része az általános ápolásnak.
Mozgás
A Barbado da Terceira okos, sportos és aktív kutya, ezért mindennap szüksége van testi és szellemi lefárasztásra. Ha nem kap elég feladatot, könnyen találhat magának elfoglaltságot, ami nem mindig kívánatos viselkedéshez vezet.
Ez a fajta akkor érzi magát igazán elemében, ha terelhet, de farm nélkül is jól lefoglalható. Szívesen játszik labdával, követi a mozgó ingereket, és még egy szélben sodródó papírzacskó is felkeltheti az érdeklődését. Örömmel kíséri gazdáját sétán, túrán vagy kocogás közben. Az agility, a terelési gyakorlatok és más, feladatokra épülő kutyás sportok szintén jó választások lehetnek számára.
Más Barbado da Terceirákkal játszva gyakran lelkes és hangos, játékstílusa pedig intenzív lehet. Terelőösztöne és lendületes viselkedése egyes más fajtájú kutyákat megijeszthet vagy zavarhat, ezért a közös játékot érdemes felügyelni.
Erősen kötődik a gazdájához, és általában nem hajlamos messzire eltávolodni tőle. Védelmező természete és ösztönei miatt sok egyednél a behívás tanítása kevésbé jelent kihívást, de a megbízható alapengedelmesség ettől függetlenül fontos. Biztonságos kert esetén magas, mászásra nem alkalmas kerítés ajánlott: körülbelül 2,4 méteres magasság és kapaszkodóként használható vízszintes elemek nélküli kialakítás segíthet megelőzni a kijutást.
Nevelés és tanítás
A Barbado da Terceira ősi jellegű pásztorkutya, amely sok vonásában hasonlít más terelő fajtákra, ugyanakkor erősen megőrizte eredeti ösztöneit. Jellemző lehet rá az erős zsákmányszerző ösztön, a nagy energiaszint, az önálló gondolkodás, az intelligencia, valamint a területvédő és óvó természet. Gyakran hanggal és testbeszéddel is kifejezően kommunikál.
Aktív, tapasztalt gazdák mellett kiváló társ lehet, különösen akkor, ha a család érti és tiszteletben tartja a fajta sajátos igényeit. Nem való mindenkinek: következetes nevelést, korai szocializációt, sok mozgást és rendszeres szellemi elfoglaltságot igényel. A kölyökkortól kezdett szocializáció során érdemes megismertetni különféle talajfelületekkel, zajokkal, idegen emberekkel, más kutyákkal és forgalmasabb nyilvános helyekkel is, hogy magabiztos, jól kezelhető felnőtt kutyává válhasson.
Az egészségügyi információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik az állatorvos szakmai tanácsát.
Gyakori kérdések
- Milyen nagyra nő a Terceirai barbados?
- A Terceirai barbados mérete: Kanok: 52–56 cm; szukák: 48–53 cm., Kanok: 25–27 kg, szukák: 21–26 kg.
- Mennyi ideig él egy Terceirai barbados?
- A Terceirai barbados várható élettartama: 12-14 év.
- Mennyi mozgást igényel a Terceirai barbados?
- A Terceirai barbados mozgásigénye: High Energy.
- Családba való a Terceirai barbados?
- A Terceirai barbados gyerekekkel való összeférhetősége: With Supervision.
- Sokat vedlik a Terceirai barbados?
- A Terceirai barbados szőrhullása: No Shedding.
- Milyen a Terceirai barbados temperamentuma?
- Hűséges, intelligens és vidám.
Fajtaszabvány
Fajtaszabvány összefoglaló
A Barbado da Terceira közepes termetű, erős, rusztikus megjelenésű pásztorkutya, amelyet eredetileg a Terceira-szigeten, az Azori-szigetek egyikén használtak marhák terelésére és őrzésére. Felépítése munkakutyához illő: izmos, kitartó, mozgékony, ugyanakkor arányos és jól kezelhető méretű.
Teste kissé hosszabb, mint amilyen magas, mellkasa mély és jól fejlett, háta erős, ágyéka izmos. A fajta összképe határozott, de nem nehézkes: fontos, hogy a kutya képes legyen gyors irányváltásokra, hosszabb munkára és magabiztos mozgásra egyenetlen terepen is.
A kanok marmagassága általában 52–58 cm, a szukáké 48–54 cm. A kanok tömege többnyire 25–30 kg, a szukáké 21–26 kg körül alakul. Az ideális egyed nemcsak a méreteiben, hanem arányaiban, izomzatában és mozgásában is kiegyensúlyozott.
A fej erőteljes, a testhez arányos. A koponya széles, a stop jól érzékelhető, a pofa erős, de nem durva. Az orr sötét és jól fejlett. A szemek közepes méretűek, kifejezőek, általában mézszínűtől sötétbarnáig terjedő árnyalatúak. A tekintet élénk, figyelmes és intelligens. A fülek közepes méretűek, lelógók, mozgékonyak, és jól illenek a fej formájához.
A fajta egyik jellegzetessége a bőséges szőrzet az arcon: a szemöldök, bajusz és szakáll adja a kutya jellegzetes, „szakállas” megjelenését. Innen ered a „barbado” elnevezés is.
A szőrzet hosszú, dús és enyhén hullámos. Nem kívánatos a túl rövid, túl ritka vagy gyapjasan göndör bunda. A szőrnek védenie kell a kutyát az időjárástól, ezért a megfelelő sűrűség és szerkezet fontos fajtajegy. Színe többféle lehet, például sárga, fakó, szürke, fekete vagy farkasszürke különböző árnyalatokban. Fehér jegyek előfordulhatnak többek között a mellkason, a lábakon, a hason, a farokvégen vagy az arcorri részen, amennyiben nem uralják túlzottan az összképet.
A farok természetesen hordott, a kutya hangulatától és mozgásától függően változó tartású. Mozgás közben a Barbado da Terceira lendületes, rugalmas és hatékony. Járása szabad, harmonikus, jó téröleléssel és erős tolóerővel. A túl nehézkes, kötött vagy bizonytalan mozgás nem illik a fajta munkakutya-jellegéhez.
Jellemében a Barbado da Terceira éber, bátor, intelligens és nagyon ragaszkodó. Gazdájához és családjához erősen kötődik, általában tanulékony és együttműködő. Idegenekkel szemben lehet tartózkodó, ami pásztor- és őrzőkutya múltjából ered. Megfelelő szocializációval és következetes, barátságos neveléssel kiegyensúlyozott, megbízható társ válhat belőle.
A fajtastandard olyan kutyát ír le, amely egyszerre erős, munkabíró, mozgékony és jól irányítható. A küllem mellett fontos a stabil idegrendszer, az élénk figyelem, a terelőkészség és az emberrel való jó együttműködés is.
További információ
Források: AKC, The Kennel Club. Magyar fajtáknál: MEOESZ.




